Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Kollár Csilla: A magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. századi Habsburg uralom alatt. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása Dél-Koreában
sora az országra hagyott. Fontos megemlítenünk azt is, hogy a ma már erős nyugati hatás alatt álló és rohamos gyorsasággal változó Koreában a Joseon dinasztia alatt alakultak ki olyan nemzeti jellegzetességek, mint a viselet, az étkezések rendje és kultúrája, a ma már hagyományosnak számító szokások, ünnepek és a viselkedéskultúra is. Nem meglepő tehát, hogy e korszak megismerése és emlékeinek megőrzése kiemelten fontos feladat. A nemzeti értékek megőrzése, ismertetése és kutatása mellett a múzeumnak az is küldetése, hogy más országok uralkodóházainak, elitjének az életmódját, kultúráját is bemutassa. 2010. november 9. és 2011. február 6. között a Nguyen dinasztia (1802-1945), az utolsó vietnámi uralkodóház történetével ismerkedhettek a látogatók. A pánázsiai hatások és a nemzeti jellegzetességek bemutatása után kimondottan nagy lépés volt, hogy a múzeum európai partnert és témát választott következő időszaki kiállításához. Az intézmény azelőtt soha nem dolgozott fel Ázsián kívüli témát, de egy európai ország műkincseinek üyen reprezentatív bemutatkozása még az egész Koreai-félszigetre vetítve is egyedülállónak számított. A kiállítás előkészítő munkálatai 2012 elején kezdődtek, melynek első lépéseként a kurátori feladatok elvégzésével a szerzőt bízták meg. A koncepció kidolgozásakor a koreai partner igényeit, a kölcsönző intézmény adottságait és jellegzetességeit igyekeztünk figyelembe venni. Olyan témát és korszakot próbáltunk találni, mely idő és „rangbéli" kapcsolatban áll a Koreai Nemzeti Palotamúzeum gyűjtőkörével és feladatával. A kiállítóhely egy uralkodóház bemutatását tűzte ki célul, melyhez mi annyiban alkalmazkodtunk, hogy a korszakban Magyarországon regnáló Habsburg-háznak kiemelt szerepet juttattunk a kiállításban. A földrajzilag és történelmileg oly távol eső Ázsiában a Habsburg-ház olyan fogódzót és hívószót jelentett, amely segíti a látogatót a magyar történelem viharaiban történő eligazodásban. Fontos volt azonban, hogy a kiállítás ne csupán az idegen uralkodóházat mutassa be, hanem a magyar arisztokrácia életmódját és szokásait is. A Magyar Nemzeti Múzeum gazdag, Habsburg-házhoz köthető műtárgyai mellett olyan egységeket és tárgyakat igyekeztünk kiválasztani, amelyek a nemzeti jellegzetességekre, a külföldi példák és értékek átvétele mellett megjelenő hagyomány- tiszteletre hívják fel a figyelmet. Kezdettől fogva tematikus egységekben gondolkodtunk, hiszen így a kiállítóhelyhez is illeszkedtünk, és a befogadást is nagyban megköny- nyítettük. A több alakalommal is hazánkba látogató koreai kollégák számára meglepő volt a rendelkezésre álló műtárgyállomány minősége és nagysága, így a korábban tervezett 448 m2-es időszaki kiállítóhely helyett hamarosan javaslatot tettek egy nagyobb alapterületű helyiség kialakítására. Mindezt csak úgy lehetett elérni, ha az állandó kiállítás bizonyos egységeit engedik át az időszaki kiállítás idejére. A múzeum legalsó szintjének termeit így kiürítették a magyar kiállítás számára, melynek eredményeként egy kellően nagy és reprezentatív tér fogadhatta a tárlatra kölcsönzött 190 nagy értékű műtárgyat. A kiállítás bejáratánál térképek és idővonalak segítették a bemutatott témák térben és időben történő elhelyezését. A Habsburg uralkodók sorát képes családfa segítségével követhették a látogatók. Az első teremben (3. kép) a Magyar Királyság létét, hozzá kapcsolódó nemzeti jelképeinket igyekeztünk megidézni. Államiságunk fő szimbóluma, a Szent Korona másolat formájában lehetett jelen, míg grafikák sora mutatta be a többi koronázási jelvényt. A Szent Korona alakja két legyezőn is megjelent, amelyek a korona 1790-es hazahozatalakor készültek. A jeles esemény idején készült tárgyak a különböző 217
