Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

dik az ajándék-kérdés diplomáciai lehetősége,128 és bármiféle célzás az alárendeltségre (a rangkülönbség a császár és Géza ábrázolásából nyilvánvaló), az esetleges kronológiai probléma, hogy hercegnőként kaphatott-e királynéi koronát.12

Végül Deémek nem sikerült bizonyítania a görög korona magyarországi átalakítását. Mindenesetre, mivel 10 évvel korábban éppen az ellenkezőjéről, Bárányné Oberschall Magda ellenében is a görög korona eredeti állapotban való fennmaradásáról értekezett („in jeder Hinsicht intakte untere Teil der ungarischen Stephanskrone"130), 1966-os munkájában nem ártott volna szembesülni véleménye megváltozásával.

Deér könyve második részében hét fejezetben foglalkozik a corona latinával, azaz a keresztpánttal. Az első fejezetben a rekeszzománcok technikai kérdéseit tárgyalja. A következő fejezetekben sorra veszi és bírálja a zománcképek származásáról, műhelyéről és keltezésükről vallott nézeteket. A szükségesnél részletesebben foglalkozik (okfejtésére egyébként is jellemző a bőbeszédűség, a nem lényeges kitérők) az ír hatás cáfolásával, amely Gerevich Tibor nem kidolgozott ötlete volt.151 Vitatta az Ottó-kori származást és keltezést, majd három fejezetben a zománcképeket elemezve jó okkal következtetett Marc Rosenberggel és Albert Boecklerrel szemben arra, hogy a Monomachos-korona lemezeinek az alakok melletti omamentális indadíszei és madarai közvetlenül nem voltak hatással az apostollemezek készítőjére, de az apostolképek stílusán a Monomachos- koronán megfigyelhető stiláris jellemzők hatását kereste. Hosszan és aprólékos részletességgel - mondhatni - nehezen követhető, számos kitérőt tartalmazó okfejtéssel foglalkozott az apostollemezek díszítésével.1 ' Felfigyelt János evangélista lemezén az alak két oldalán a különböző díszítésre, a kör- és négykaréjos minta egyezésére más apostolemezek mintájával. Az ornamentika, különösen a körbe írt négykaréjos minta vizsgálata - miután bizonyította, hogy sem a Rajna vidéki, sem regensburgi zománcokra nem jellemző - elvezette Deért kedvenc tételéhez, amit aztán a keltezésnél hasz- 128 129 130 131 132

128 A császár és a magyar király viszonyáról 1.: Dölger, Franz: Ungam in der byzantinischen Reichspolitik. Archivum Europae Centro-Orientalis 8. (1942) 315-342. 329-331: A korona ajándékozása „Freiliche bedeuten auch sie keineswegs, wie man gemeint hat, die Anerkennung des ungarischen Königs als gleichgestellten, souveränen Partners des byzantinischen Kaisers; das ist nach der dargestellten Grundauffassung der byzantinisches Reichsgewalt unmöglich; aber sie bedeuten immerhin die Anerkennung einer auf der Stufe eines hohen byzantiniscen Beamtengrades stehenden Königsgewalt" (329).

129 A görög korona ugyan női korona volt, de nem császárnéi, írta Deér József korábban: Deér J. Mittelalterliche Frauenkronen i. m. 431.

130 Uo. 427. és 431. 4. jegyzet: „Schon diese außerordentliche Planmäßigkeit des meisterhaft zusammengestellten Bildprogramms und der restlos klare Ausdruck der politischen Tendenzen sprechen gegen jede Änderungen der ursprünglichen Gestalt der corona graeca."

131 Gerevich T. i. m. 269-271.

132 A szent alakokat közrefogó díszítmény és indadísz már a 10. században előfordul: Fillitz, Hermann: Diptychon aus Rambona. In: Otto der Grosse. Magdeburg und Europa. Bd. 2. Katalog. Hrsg.: Matthias Puhle. Mainz, 2001.424-425. Nr. VI.21.

197