Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról
behatás következtében" behorpadt, a pántok közül kettő teljesen, a harmadik félig eltört. Megállapították, hogy a keresztpánt nem egy lemezből készült (négy lemez egy középső ötödikhez van forrasztva), az Ipolyi által közölt rajz a töréseket illetően részben téves. Fontos megállapításuk, ~ hogy mert „ha a pántok eredetileg is hajlítottnak készültek,... úgy korábban más célra (pl. antependiumra, könyvtáblára, stb.) való alkalmazásuk kizártnak tekinthető". Végül helyesen állapították meg, hogy az apostolképek „gyengén hajlítva követik a pántok idomait" (ez persze annak a következménye, hogy a téglalap alakú zománcképek az égetéskor kissé meghajolnak, és nem annak, hogy az íves pántok számára készítették azokat). Az másnapra tartozik, hogy Varjú a megfigyelésekből téves következtetéseket vont le, és arra gondolt, hogy a keresztpánt az eredeti, szentistváni korona része. Az pedig már Deér tévedése volt, hogyha a megfigyelők következtetései a hagyományos értelmezést követték, akkor a tárgytörténeti észrevételeiket sem vette figyelembe és nem foglalkozott velük. A kutatások következő szakasza a két világháború közé esik. Ekkor végezte el és vitatta Darkó Jenő'3 és Moravcsik Gyula'4 a corona greca és feliratainak értelmezését. 1928-ban látta először Franz Bock után külföldi szakember, Otto von Falke a koronát, 5 noha csak 10 percre, és cikket írt róla az Archaeologiai Értesítő számára, amelyben a corona latina Szent István-kori keltezése mellett foglalt állást. ” Ne felejtsük el: Bock után Falke volt az első olyan külföldi szakember, aki az összehasonlításra alkalmas ötvöstárgyak és a zománctechnika területén megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett. Deér nem tulajdonított Falke véleményének jelentőséget, mert úgy vélte, hogy megállapításával „vendéglátóinak előzékenységét és udvariasságát akarta viszonozni". Téves Deérnek az azt sejtető állítása, hogy Falke azért nem közölte sohasem világnyelven a cikkét, mert bizonytalan volt a következtetéseiben. Elkerülte Deér figyelmét, hogy Falke cikke nem csak magyar fordításban jelent meg. Arról sem tudhatott, hogy Falke a cikkét Marc Rosenbergnek is elküldte. s A tanulmány eredeti, német szövege teljes terjedelemben olvasható az Archaeologiai Értesítőben.' Falke nem a korona kialakulásának ötvöstechnikai jellegzetességeire volt kíváncsi, hanem egyedül a latin korona zománcképeire, és azokat helyezte el - az akkori ismeretek szerint - a rekeszzománc fejlődéstörténetében. 72 73 74 75 76 77 78 79 72 Uo. 64. 73 Darkó Jenő: A Dukasz Mihály-féle korona célja és jelentősége. Egyetemes Philológiai Közlöny 60.(1936)113-152. 74 Moravcsik Gyula: A magyar szent korona görög feliratai. Egyetemes Philológiai Közlöny 59. (1935) 115-162. = A magyar szent korona görög feliratai (Székfoglaló). Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály köréből 25. (1935) 5. sz.; Uő: A magyar szent korona a filológiai és történeti kutatások megvilágításában. In: Szent István Emlékkönyv. III. Bp., 1938.426-472. 75 A megtekintés körülményeit és idejét Marc Rosenberghez írt levele áralja el: Szakács Béla Zsolt: Egy levelezőlap a Szentkoronáról. Ars Hungarica 24. (1996) 2. sz. 219-221. 76 Falke, Otto von: A szent korona. Archaeologiai Értesítő 43. (1929) 125-133. (magyar szöveg), 358-362. (német szöveg). 77 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 17-18. 78 Szakács B. Zs. i. m. 219-221. 79 Falke, O. v. i. m. 358-362. 189
