Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

Ipolyi Arnold vezetésével végeztek vizsgálatot.4“ Nemcsak fényképfelvételeket készítettek, és kivették a korona béléssapkáját, hanem a keresztet leszerelve a Pantokrator- lemezről kereszt nélküli felvételt is készítettek. A vizsgálat - mondhatni természetes - a szentistváni eredet kérdésében eredménytelen volt, mert perdöntő bizonyítékot nem találtak. Deér szerint44 az 1880-as vizsgálat fontossága csak az 1946-oshoz mérhető, és „jelentős részét kiderítette mindannak, amit a koronáról tudunk". Ez a megállapítás mutatja, hogy Deér milyen nagy jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy Albert Boeckler látta a koronát, és cikket írt róla. Valójában, ha nem tekintjük az értelmező következtetéseket, 1946-ban semmi újat nem fedeztek fel. 1880-ban vették észre az oromdíszek zománctechnikáját, amelyek áttetszősége meglepetést okozott, a keresztpánt sérüléseit, a töréseket, amelyekről (nem pontos) rajz készült.45 A töréseket az eredetileg sík felületű tárgy erőszakos meghajlításának tulajdonították,4” noha már Ipolyi egy későbbi sérülés javítására gondolt.4 Azt is megállapítani vélték, hogy a hiányzó négy apostol képét a keresztpánt végeiről levágták. E két vélemény aztán különféle értelmezéssel tovább élt a következő században, sőt a jelvények hazatérése után is. Az erőszakos meg- hajlítás legendája kísértett és alakította az elképzeléseket Bárányné Oberschall Magda és Deér József esetében is. Az 1880-as vizsgálat után megjelent állásfoglalások az eredet kérdésében óvatosak és visszafogottak voltak.4” Ipolyai Arnold a corona latinából kísérelte meg a szentistváni korona rekonstrukcióját, de elképzelését kézzelfogható megfigyeléssel nem támasztotta alá (ilyen koronát visel Szent István Stróbl Alajos Mátyás42 A bizottság jelentését 1880 május 31-én olvasta fel Fraknói Vilmos: A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 14. (1880) 5. sz. 92-97. A vizsgálat két napot vett igénybe, ami alighanem túlzás, hacsak nem éjszaka is tartott a tanulmányozás. A menetrend szerint 1880. május 9-én 10 órakor nyitották fel ünnepélyesen a vasládát Simor János hercegprímás, Tisza Kálmán miniszterelnök és nagyszámú notabilitás jelenlétében, majd átadták a bizottságnak, amelynek résztvevői: Ipolyi, Pulszky Ferenc (őt Varjú említi, aki viszont kihagyta Hampelt (Varjú E. i. m. 58.), Pulszky Károly, Hennszlmann Imre, Fraknói Vilmos, valamint Hampel József. Hampel mint Pulszky veje és a Magyar Nemzed Múzeum régésze jelent meg. A helyretételre másnap 16 órakor került sor (Kállay István: A koronakrónikához. Magyarország 15. (1978) 1. sz. 22-23).

43 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 10.

44 Hampel Józsefi A magyar királyi korona és jelvényei. Vasárnapi Újság 27. (1880) 20. sz. 321., Ipolyi Arnold: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Bp., 1886.

45 Ipolyi A. i. m. 141.

46 Hampel J. i. m. 321. „...a négy pánt mindegyike eredetileg nyilván egyenes lemez volt, amelyet erőszakkal kellett meggörbíteni, hogy koronához lehessen használni, így tört el azután két pánt a hajlítási pontokon, s hogy ott mégis összeálljon, apró kampókkal" rögzítették. Hampel a felső részt Szent István korabelinek nevezi, de nem korona, hanem „talán oltár antependiumára, talán reliquiariumra voltak erősítve".

47 Ipolyi A. i. m. 144.1. jegyzet.

48 L. Pulszky Károly lényegre törő, pontos leírását (Pulszky Károly: A Szent Korona leírása. Archaeológiai Értesítő 14. (1880) 189-192.); csak az utolsó két mondatban értelmezett: „A felső részen lévő zománczok rajza kétségen kívül helyes, hogy nem készülhettek későbben mint a X. század vége, az alsó részén lévő zománczok rajza pedig teljesen megegyezik a Constantinos Monomachos-féle koronáéval, mely a N. Múzeumban őriztetik".

186