Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

II. KÖZLEMÉNYEK - Sallay Gergely Pál: Finn kitüntetések a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

megalakult a Finn-Magyar Társaság (első elnöke Emil Setälä (1864-1935) nyelvtudós és politikus volt), 1937-ben pedig Budapesten - a magyar-finn kulturális egyezmény megkötése nyomán - létrehozták a Magyar-Finn Társaságot (első elnöke Nagy Emil (1871-1956) politikus, korábbi igazságügy-miniszter lett).2

A két nemzet közötti kulturális kapcsolatok elmélyítéséért finn és magyar politikusok, tudósok és művészek egyaránt részesültek kitüntetésben. Példaként álljon itt néhány ismert név: Vikár Béla (1859-1945) etnográfus, a Kalevala műfordítója 1924-ben a Finn Fehér Rózsa Rend II. osztályú parancsnoki keresztjét; gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932) művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1925-ben a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét; Emil Setälä nyelvtudós, politikus 1931-ben a Magyar Corvin Díszjelvényt; Hóman Bálint (1885-1951) kultúrpolitikus, vallás- és közoktatás- ügyi miniszter 1938-ban a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét; Kannisto Artturi (1874- 1943) nyelvész, néprajzkutató 1942-ben a Magyar Corvin Díszjelvényt; Kustaa Vilkuna (1902-1980) néprajztudós, nyelvész, korábbi oktatási miniszter 1964-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatát; Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerző, zenetudós 1966-ban a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztjét; Ortutay Gyula (1910-1978) néprajzkutató, korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter 1969-ben a Finn Oroszlán Rend nagykeresztjét vehette át.3

A finn-magyar kitüntetési kapcsolatok egyes katonai vonatkozásai a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött finn kitüntetések szempontjából is érdekesek. Említést érdemel például, hogy a magyar királyi Honvédség már 1924-ben együttműködött a finn vezérkarral a hírszerzés és a kémelhárítás terén - nem meglepő módon szovjet viszonylatban. Ezt a kapcsolatot Taróczy (Szmazsenka) Nándor (1874-1973) vezérkari ezredes, 1923-1928 között tallinni és rigai katonai attasé (korabeli megnevezés szerint „katonai szakelőadó") létesítette.4 5 A rendszeres információcserével járó hírszerzési együttműködés egészen a Horthy-korszak végéig folytatódott, sőt, intenzitása a második világháború éveiben jelentősen fokozódott, amelyet éppen a magyar katonai kémelhárító és hírszerző szervezet (az 1920-1930-as években a rejtetten működő magyar Vezérkari Főnökség VI-2. osztálya, majd a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztálya) vezetői és munkatársai részére odaítélt finn (és a viszonossági alapon finn tiszteknek adományozott magyar) kitüntetések magas száma tükröz.

2 Gaskó Dezső: Finn-magyar kapcsolatok. I. kötet. Társadalmi kapcsolataink Finnországgal. Bp., 1943.14-19.

3 A kitüntetés-adományozások adatai a Budapesti Közlöny és a Magyar Közlöny vonatkozó számaiból származnak. Emil Setälä kitüntetésének időpontjára 1. Gaskó D. i. m. 177.; A Setälä hagyatékából származó, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található Magyar Corvin Díszjelvényt közli Makai Agnes-Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. Bp., 2002.126., 227. Itt a szerzők - valószínűleg tévesen - meg nem valósult adományozásról írnak, amelynek tervezett dátumaként 1935-öt, Setälä halálának évét jelölik meg.

4 Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Szerk.: Haraszti György. Bp., 2007.414., 419.

5 Vö. Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban HL) I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1939-1944.; Névjegyzék a finn kitüntetésben részesült magyar tisztekről. HL Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban HM) 6776. cs. 1944. Ein. 8/e. osztály számnélküli iratok.

157