Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Patay Pál: Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől
Parancsnokságot. Ez - úgy látszik - nem emelt kifogást az ellen, hogy a harangokat a Nemzeti Múzeumban helyezzék el. Ennek engedélyezése végett a cs. és kir. Hadügyminisztériumhoz fordult. Közben újabb két hónap telt el, mert csak szeptember 1-i kelettel értesítette a Parancsnokság a Nemzeti Múzeumot, név szerint Varjú Elemért, hogy a Hadügyminisztérium az alábbi feltételekkel elfogadta a javaslatát: 1. A Múzeum eszközölje ki az illetékes és kinyomozandó egyházak beleegyezését, 2. A szállítás költségei viselendők. Varjú a szeptember 20-i válaszában arról tájékoztatta a Parancsnokságot, hogy a Múzeum „mindent el fog követni, hogy a harangok eredeti gazdáit kinyomozza". Célszerűnek látná viszont „a hivatalos lapban erre vonatkozólag felhívást tenni közzé". (Nem hisszük, hogy ez megtörtént volna.) Kéri viszont a Parancsnokságot, eszközölje ki a Hadügyminisztériumnál, hogy a Múzeum a harangokat átvehesse és beszállíthassa, ígéri, hogy a harangokat csak letétként fogják kezelni.'5 A VKM is tudomást szerezhetett minderről és egy hosszas köriratban fordult az Egyházi Főhatóságokhoz - de csak október 19-én - ismertetve a mentesített harangok jegyzékét, azzal, hogy amelyeket az egykori tulajdonos egyházak visszakívánnak, a hadvezetőség „később megállapítandó időpontban a tulajdonába visszabocsáttatni fog". Viszont „a melyek vissza nem kívántainak, illetve a tulajdonosuk ismeretlen marad, a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetőleg az erdélyi emlékek, a lehetőséghez képest, az erdélyi orsz. múzeumba fognak - örök időkig - őrizetbe vétetni". Mindezt a körirat Varjú szavai felhasználásával hosszasan indokolta is, egyben kérte a Főhatóságokat, hívják fel az egyházközségek figyelmét arra, hogy „hozzájárulásuk esetén a megsérült harangok visszajuttatásuk helyett a nevezett két országos intézetben örök időkig való méltó és kegyeletes elhelyezést nyernének s ott a hazai művészetek fejlődésének örök időkig való hirdetőivé válnának s hogy ezzel az egyházközségek azt a hazafias áldozat- készséget, amelyet az illető harangnak a hadicélokra történt átengedésével tanúsítottak, a változott formában a hazai tudományosság s a közművelődés ügye iránt tanúsítanák". Egyidejűleg a Hadügyminisztériumot is értesítette, hogy a mentesített harangokat a tulajdonok megállapításáig „s végleges elszállításáig a MNM őrizetébe kívánja elhelyezni". Kérte tehát, értesítse a három gyűjtőhelyet, hogy a 16 harangot és egy töredéket szolgáltassák ki. Öt püspökség postafordultával megadott válaszának másolatát a VKM november 8-i kelettel megküldte a MNM-nek.1' Kleiner Lajos kalocsai érseki helynök és Pap János aradi román görög-katolikus püspök azt közölte, hogy a jegyzékben felsorolt harangok közül egy sem származik az egyházmegyéjükből. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök, Fercsik Nándor szepesi püspöki helynök és Petri Elek dunamelléki református püspök meg egyetértett a VKM álláspontjával. A VKM kérelme kedvező elintézéséről a budapesti Katonai Parancsnokság november 26-i kelettel értesítette a MNM-et,1 amit Varjú mindjárt (dec. 1.) meg is köszönt. Egyben kérte, hogy miután az egyházi hatóságok - az addig beérkezett válaszok alap- 15 16 17 15 Rln 97/917. 16 Rln 271/917. 17 lg 1290/917. 143
