Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Koppány Tibor: Egy Vas megyei kastélyépíttető család a középkor és az újkor fordulóján: a hídvégi Polányiak

Polányi Osvát 1502 után emelt hídvégi kastélya - amelyet a királyi engedély latin nyelvű szövege alapján akár fából, akár kőből építtethetett - maradandó anyagból, a helyszínen megfigyeltek alapján téglából készült. A minden esetben királyi engedélyhez kötött, kastélyépítésre vonatkozó oklevelek szövege a 14. század végéről származó legkorábbiaktól kezdve „castellum seu fortalicium"-ot említ, és sokban szerepel az akár fából, akár kőből való építés. Az oklevél szövege arra is lehetőséget nyújtott, hogy a kastélyt tornyos falakkal és árokkal vegyék körül.32 Az épületforma elterjedésének korai szakaszában többnyire valóban fából építették az utóbbiakat,3 ’ amint azt a felsorolható több példa közül a 15. század eleji és zalai Páka kastélyának régészeti feltárása bizonyítja. Történeti adatok szólnak arról, hogy sok készült azonban később is, mint többek között a Valkó megyei Gara, a somogyi Pata, a zalai Sárkányszigete, a nyitrai Tapolcsány vagy a Bodrog megyei Zsembéc kastélya.34 Nem volt ritka még a 16. században sem; 1560 körül ilyen módon építette kastélyát a katonaköltő Wathay Ferenc önéletírása szerint az ő apja a Sopron megyei Vágón.

A hídvégi kastélyhoz hasonlóan a 15-16. század fordulóján azonban az ismert dunántúli kastélyok többsége kőből vagy téglából készült. Az lehetett az anyaga a Balaton délnyugati sarka alatti somogyi Kéthelyen 1496 és 1501 között a vagyonos köznemes Butykai Péter - 1498-ban Somogy vármegye egyik, a királyi tanács köznemesi ülnöke35 - által építtetett kastélynak, ahova az ott dolgozó kőművesek mellé 1497-ben három kőfaragójához továbbiakat kért vejétől, a Rezi várát és az amelletti kőbányákat birtokló gersei Pethő Györgytől, akiknek az ajtó- és ablakkereteket, és a kastély egyéb, kőből faragott részleteit kellett készíteniük. 1501. január elsején háza befejezéséhez ácsokat is kért tőle, ami a kastély tetőzetének készítését jelenti.36 37 Nagyjából a hídvégi kastéllyal azonos időben emelték kőből a szintén Vas megyei Sitkén az egyes részeiben ma is álló, első ízben 1522-ben említett kastélyt a kissitkei Sitkeiek, valószínűleg a család Gergely nevű tagja, aki már 1498-ban Zala vármegyét képviselő köznemesi ülnök volt a királyi tanácsban.1 Kanizsai familiárisként 1515-ben sárvári, 1516-ban csókakői

32 A latin oklevél „cum propugnaculis, menüs, fossatis" szövegrészében a propugnaculum szó nem jelenthette a ma ismert, de jóval későbbi, 16. századi „bástya" kifejezést, ezért ehelyett szerepel a torony szó.

33 Engel Pál: Szent István birodalma. Bp., 2001. 204.

34 A felsorolt középkori kastélyokra 1. Koppány T. i. m. az adattár megfelelő címszavainál.

35 Kubinyi András: A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagello-korban. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk.: H. Balázs Éva-Fügedi Erik-Maksay Ferenc. Bp., 1984.257-268.

36 MNL OL DL 93.658, 93.663, 93.688. A Butkai Péter levelezésében jelzett kastélyépítést a helynév rokonsága alapján tévesen a Kőrös megyei Kedhely kastélyához kötöttem, amely azonban már korábban a razinai Bocskaiak birtoka volt: Koppány T. i. m. 163. Butkai Péter budavári királyi tárnoki tisztsége alapján nem sorolható a főrendek közé, királyi kamarásként udvari szolgálatban álló, vagyonos köznemes volt: Fogéi József. II. Ulászló udvartartása (1490-1516.). Bp., 1913. 64., 72.

37 Kubinyi A. A királyi tanács i. m. 257-268.

11