Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
Az írott források, mint láttuk, 1801-ben még kifejezetten romos állapotú toronyról szólnak, ami inkább még a régi, délnyugati homlokzat előtt megmaradt toronyra vonatkozhat. 1815-ben már jó állapotú a torony, igaz helyéről hallgatnak. Szóba jöhet még az 1834. évi tűzvész utáni újjáépítés is, így a 19. század első évtizedeire keltezzük a tornyot, melynek barokkos műrészletei ezen belül is inkább a korábbi időszakot valószínűsítik. A 6. periódusban csak kisebb átalakítások történtek. A 19. század első évtizedeiben létrehozott új karzatablakot utóbb morzsalékos, kavicsos piszkosfehér színű habarcsba rakott téglákkal alulról beszűkítették. Feltételezzük, hogy ez a beszűkítés magával a karzattal van összefüggésben, mivel ma csak a karzat alépítménye falazott, a felső részét - így a mellvédjét - nem szilárd anyagból átépítették. Akár egy késői hozzá- nyúlás is oka lehetett a karzatablak beszűkítésének, hiszen a délnyugat felé kiálló falcsorbázatok sokáig nem maradhattak szabadon. Nem egyértelmű, hogy a perióduson belül melyik fázishoz sorolható, de habarcsa alapján inkább az első fázishoz.62 63 Ennél későbbi a karzatablak végleges befalazása, amit egyidősnek gondolunk a szentély egyik déli ablakának befalazásával (7. periódus). Összegzés Mindkét templomnak szorosabb vagy lazább kapcsolata volt a vasvári káptalannal, ám az ismertté vált középkori részletek annyira csekélyek, hogy komolyabb összehasonlításra nem adnak módot. Nem tudjuk azt sem, hogy volt-e a templomoknak a középkorban sekrestyéje. Adataink szerint a 17. század végén egyiknél sem állt sekrestye, amit a rábahídvégi templom esetében azzal is magyarázhatnánk, hogy az evangélikus korszakban lebontották. A 18. század elején azonban mindkét templom esetében pótolták a hiányt, és építettek egy-egy sekrestyét, ami a két egyházközség viszonylag gyors anyagi talpra állását mutatja. A megyében egyáltalán nem mondható ez általános tendenciának, hiszen tudunk olyan középkori eredetű falusi templomról, például Magyarszecsődön, ahol még a 18. század végén is nélkülözniük kellett a sekrestyét, ami miatt az építtetőknek szükségmegoldásokhoz kellett folyamodniuk.''3 A 18. század utolsó harmadában mindkét templomnál bekövetkezett egy nagy átépítés, annak ellenére, hogy használható állapotban voltak, boltozott szentéllyel és sekrestyével bírtak, nyugati bejáratuk előtt torony állt. Ami viszont elavulttá tette őket, az a hajó boltozatlansága és legfőképp kicsiny mivoltuk, amire a rábahídvégi templom esetében konkrét adattal is rendelkezünk. 1769-ben, illetve 1776-ban mindkét esetben egy többszakaszos csehsüveg-boltozattal fedett hajóval, szintén boltozott, sokszögzáródású szentéllyel és sekrestyével ellátott temp62 A hajó északi oldalfalán a sekrestyétől 750 cm-rel nyugatra egy 193 cm széles ajtónyüás függőleges elválásai mutatkoztak; ebben az ajtónyüásban - annak részleges befalazásakor - belülről egy fülke létesült. 63 A sekrestyét az oltár mögötti szűk térben alakították ki: „Hac ecclesia Sacristiam non habet, sed in ea est post Aram majorennem [!] locus satis angustus instar Sacristiae necessariis provisus." SZEL Visitatio Canonica 1780. fol. 44-45.; C. Harrach Erzsébet: A magyarszecsődi r. k. templom kutatása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem 7. (1971-1972) 125-143.126. 109
