Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Koppány Tibor: Egy Vas megyei kastélyépíttető család a középkor és az újkor fordulóján: a hídvégi Polányiak

akkor már a familiáris elnevezés helyett servitomak nevezett Hássághiak, Hosszútóthiak, Kerecsényiek, a csebi Pogány, az Ivánczi, a pölöskei Ördög és a Tamóczi család tagjai egymást támogató atyafiságot alkotva töltötték be uraik mellett a vámagyi és az alispáni tisztségeket. A köznemeség politikai vezető rétegének ez az összetartása, egymást támogató segítése, szoros rokonsági kötelékekbe tartozása a középkor végén az egész ország területén megfigyelhető, amint azt a történeti kutatás már korábban kimutatta." Uraik jól megfizették őket, s „egy-egy vámagy valamely kisebb uradalom bevételének megfelelő összegéhez is juthatott"."h A késői középkortól ez a kiemelkedő jövedelem adott lehetőséget a köznemesség vezető rétegének, a hídvégi Polányi Osváthoz hasonlóan magukat büszkén vitézlőnek, egregiusnak vallóknak ahhoz, hogy birtokaik központjában uraik várait utánozva kastélyt építtessenek.

Ebben a vasi-zalai atyafisági körben nem volt ritka az egyetemen tanult, jogtudó értelmiség, magában a Polányi családban a már említett, a bécsi egyetemet 1479-ben megjárt Tamás fia idősebb György és vele azonos nevű, 1524-1525-ben a krakkói egyetemen tanult unokaöccse. Az előbbi támogatója anyai nagyapja, a kastélyépíttető Polányi Osvát apósa volt, az a Hássághi István, aki 1464-ben királyi kancelláriai jegyző, 1470-től 1493-ban történt haláláig országbírói ítélőmester. Családjában nem ő volt az egyetlen egyetemet megjárt jogász. Imre nevű testvére 1441-ben tanult a bécsi egyetemen és ugyancsak Imre névre hallgató unokaöccse 1495-ben Szlavónia ítélőbírája volt.27 28 29 30 31 Mellettük a Polányiak táplánfalvai ágának anyai ősei közé tartozó, a még a

15. század első felében élt haraszti Tapán Kelemen 1414-ben járt a bécsi egyetemen, ahonnét hazatérve 1420-ban nádori jegyző, 1437-ben szlavón ítélőmester, s végül 1444-től 1451-ben bekövetkezett haláláig ő is országbírói ítélőmester volt.1' A rokoni kör többi családtagjának tanultságáról nem szólnak az ismert források, de amint arról már szó esett, a legtöbbször Kanizsai familiárisi szolgálatukban betöltött vámagyi és alispáni tisztségeik alapján uraikkal, az ország kiemelkedő gazdagságú és országos méltóságokat betöltő főuraival szemben birtokában voltak az írás-olvasás tudásának. A

16. század közepére az utóbbi már annyira elterjedt volt, hogy a kastélyépíttető Polányi Osvát Ferenc fiának 1547. évi végrendelete, amelyben két fia taníttatására hagyott pénzt, természetesnek vehető. A Polányi atyafiság tagjainak tanultsága, értelmiségi szerepe az azzal foglalkozó történeti kutatás eredményei alapján a középkor végi és újkor eleji Magyarországon nem volt kirívó eset/1 a Jagelló-kor rendi államának feltörekvő, kastélyépíttető köznemesi rétegére viszont majdnem általánosan jellemző.

27 Kubinyi András: A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. In: Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Discussiones Neogradiensis. 1. Salgótarján, 1984.10-11.

28 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András: Magyarország története, 1301-1526. Bp., 1998. 225.

29 Bónis Gy. i. m. 275-276., 364.

30 Uo. 183-184.; Engel P. i. m. II. 239.

31 A fentebb már idézettek mellett Kubinyi András: A Jagello-kori értelmiség. In: Az értelmiség Magyarországon a 16-17. században. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1988. 7-22.

10