Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége I.

13. kép

Pulszky Ferenc feleségének és leányának temetése, 1866, Magyarország és a Nagyvilág c. lap metszete

jelentős halottja az 1849. április elsején nyitott új köztemetőnek. Unokaöccse és örököse nem lehetett jelen, mert a szabadságharc leverése után családjával emigrálni kényszerült. Az emigráció végül 17 évig tartott, és egy családi tragédia, egy temetés hozta el a végét. „Két egyszerre lezárt koporsó, a páratlan hitvesé s a bájos lányé, nyitja végre meg a halálra ítélt és amnestiát kérni nem akaró Pulszkynak hazája addig elzárt földjét 1866 szeptember elején. A nagylelkű király szíve meglágyul esküdt ellensége gyászos végzetén, s ettől kéretlenül, barátai közbenjárására, megengedi Pulszkynak a hazatérést." - írja Concha Győző (1846-1933) akadémikus Pulszkyról szóló emlékbeszédében.87

Pulszkyt táviratban értesítették arról, hogy lánya Budán elkapta a kolerát. Mire megkapta az engedélyt és szeptember 6-án estére hazatért, már csak a ravatalon láthatta lányát és időközben megbetegedett feleségét, aki lánya ápolása közben kaphatta el a halálos kórt. 1866 szeptemberében egy nap különbséggel halt meg a 48 éves feleség, Walter Terézia (szeptember 6-án) és a 16 éves lány, Pulszky Harriet (szeptember 5-én).88 A Hazánk s a Külföld című lap megrázóan írja le temetésüket: „Sohasem láttunk szomorúbb szertartást, mint e halottaké volt a kerepesi temető sírboltjánál. A két koporsó egymás mellett feküdt. A lesújtott férfi elvonúlt egy a falhoz támasztott lajtorja mögé, s elfödé arcát. Mellette két fia állt, (Ágost és Gábor). (...) Az a beszéd, melyet e koporsók fölött Székács tartott, nem a hivatalos pap, hanem a fájó szív beszéde volt. (...) Midőn e gyönyörű búcsúbeszéd után a koporsókat alá ereszték - egy zokogás, egy jajszó sem hallatszott.S

87 Concha Győző: Pulszky Ferencz. Élet- és jellemrajz. Bp., 1903. 46.

88 Fővárosi hírek. A Pulszky-család. Fővárosi Lapok 3. (1866) 205. sz. szeptember 8. 847., Különfélék. Pulszkyné és leányának temetése... Pesti Napló 17. (1866) 206. sz. szeptember 8. (2.) Csak néhány órán múlt, hogy feleségét még élve lássa, de hazafelé Pragerhoffnál egy napot kellett vesztegelnie, mert a vasút a katonai szállításokkal volt elfoglalva. (Egy hét története. Hazánk s a Külföld 2. (1866) 37. sz. szeptember 16. 590-592.591.)

98