Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége I.

tudós hiányzott is, azért számos akadémikus részt vehetett a temetésen, amire éppen az akadémia délutáni nagygyűlése után került sor. Ezen az ülésen Schedel - a későbbi Toldy - Ferenc akadémiai titkár (titoknok) megemlékezett Horvátról, megemlítve azt is, hogy az elhunyt nem lett akadémiai tag, mert „egy szerencsétlen félreértés miatt" nem fogadta el azt. Ezzel együtt is kérte a megjelent akadémikusokat a temetésen való részvételre, mert mint mondta: „nem hivatalbeli kötelesség tehát, hanem hazafiui 's kegyeleti köteleztetés megtisztelni hamvait 's göröngyöt hinteni koporsójára."44 Frankenburg Adolf (1811-1884), az Életképek című lap szerkesztője, aki maga is részt vett a temetésen, emlékirataiban a következőképpen írt e gyászeseményről: „Temetése 15-dikén tartatott, s egyike volt a legfényesebbnek azon időben. Az ifjúság nagy számban tisztelte meg azt; de nem volt tudós Budapesten, ki egy rövid beszédet készített s a sírhoz sereglő nagy közönség előtt fölszólamlott volna. Hire volt ugyan, miként bizonyos T. G. fogja a sírbeszédet tartani; e jó úr azonban, midőn a fasorokig értünk, viszszafordult s kijelenté, hogy ő beszédet tartani nem fog, miután erre el nem készült. Ekkor a megcsalódott ifjúság a 'Szózat'-ot akarta énekelni, midőn egyik közülünk irónt és papirt kért szomszédjától, s út közben jegyezgetvén, a sírkert kapujánál fönhangon hirdeté, miszerint a 'Szózat' éneklése helyett, mely nem idevaló, ő fog egy rögtönzött beszédet mondani. Föl is állott aztán az elhúnyt tudós sírjának szélére, s oly remekül szónokolt, hogy mindnyájunkat mélyen meghatott s könynyeket facsart ki szemeinkből, a mi egyiket közülünk azon elmés megjegyzésre késztetett: miszerint a városi hatóság azért nem öntöztette föl az utat a temetőig, mert - könynyeinkre számított."45 A temetés után, június 18-án reggel 9 órakor, a lipótvárosi katolikus templomban tartották a gyászmisét, azaz az engesztelő szentmise áldozatot.46 Tíz nappal ezután, június 28-án az egyetemi ifjúság, a bölcsész és jogász hallgatók gyászünnepséget rendeztek a pesti egyetem nagytermében (a mai Egyetem téri épület elődjében). A nagy érdeklődés mellett megtartott eseményen az alkalomhoz illő versek hangzottak el, és többen emlékbeszéddel tisztelegtek szeretett tanáruk emléke előtt. Ezek a következők voltak: Horvát' István emléke, Fejér Páltól; Beszéd Horvát István felett, Békási Jánostól; Fohász Horvát István felett, Király Istvántól; Horvát' emléke, Lövészi Györgytől; Emlékbeszéd Horvát István felett Gajzágó Salamontól.47 Gajzágó beszéde után még a megjelentek közül „a közönségnek teljes meglepetésére" Fejér György prépost, nagyváradi kanonok rögtönzött búcsúszavakat.

44 Magyar Tudós Társaság. Pesti Hírlap 6. (1846) 694. sz. június 19. 415.

45 Frankenburg Adolf: Emlékiratok. Pest, 1868. 123-124. Az említett T. G. úr talán Tanárky Gedeon (1815-1887) lehet. A temetéssel kapcsolatos sok kis részletből még egy érdekes: az egyik résztvevő mondta: „most temetjük az utolsó ázsiai magyart". (Vass Bertalan: Horvát István életrajza. Bp., 1895. 506.) L. még Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság 1844-1848/9. Bp., 1882. 31. Thallóczy Frankenburg emlékiratain kívül még egy másik szemtanú elbeszélését is felhasználta. Innen származhatott még a következő részlet: „Arcza [ti. Fejér, alias Vasvári Pálnak] még halaványabb vala a rendesnél; fátyolozott hangon, kis papirt tartva kezeiben kezdett szólani."

46 Horvát István gyászjelentése. (OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény)

47 Fővárosi újdonságok. Pesti Hírlap 6. (1846) 701. sz. július 2. 2.; 1. még Mi újság? Halottak napján. Vasárnapi Újság 31. (1884) 44. sz. november 2. 709.

85