Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

Tóth Endre: Kovács Tibor (1940-2013)

KOVÁCS TIBOR (1940-2013)

2013. november 19-én hosszú és súlyos betegségét türelemmel viselve Dr. Kovács Tibor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, 73 éves korában minden ember végső útjára tért.

Kovács Tibor 1940. február 10-én született Kalocsán. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1958 és 1963 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója volt, ahol régész és történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1966-ban védte meg doktori disszertációját. Az egyetem elvégzése után tanára, Banner János profesz- szor ajánlására a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályára került, ahol az Őskori Gyűjtemény munkatársa, később vezetője lett (1963-1975). Munkába állásától kezdve az intézmény iránt mindig elkötelezett volt; akkor is, amikor 1975 és 1981 között a Kulturális Minisztériumban a Közgyűjteményi Főosztályon dolgozott és a Múzeumi Osztály vezetője volt. 1981-ben tért vissza szeretett intézményébe, a Nemzeti Múzeumba, ahol 1981-től 1999-ig főigazgató-helyettes, majd 1999-től két ciklusban 2010-ig, nyugdíjba vonulásáig főigazgatóként vezetette az intézményt.

Kovács Tibor pályája egyszerűen és tömören jellemezhető; szakmájának, a régészetnek és a múzeumügynek élt és dolgozott. A múzeumi élet minden területén az elkötelezettség és szolgálat, a becsülettel elvégzett munka volt a célja, a gyűjtemények gyarapítása, a műtárgyvédelem, a feldolgozás és ismeretterjesztés során egyaránt. Akkor is, ha szerteágazó feladatai a múzeumépület rekonstrukciójától a legkülönfélébb megbeszélésekig, protokolláris kötelezettségeken át a gazdasági témákig, amelyek akadályozták saját tudományos pályafutását, és elvonták kedves kutatói témáitól, a bronzkori ember életmódjának, hitvilágának és művészetének vizsgálatától.

Különösen fontos volt számára, hogy a tudományos eredmények színvonalas formában publikálásra kerüljenek. A szerzőket pártfogolta, ösztönözte, és amikor lehetősége volt és megfelelő gazdasági háttér állt a rendelkezésére, kiadványokat, könyvsorozatokat és folyóiratokat indított el, szerkesztett és megjelenésüket biztosította. Kiemelt feladatának tartotta a Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteményeinek közzétételét. Kezdeményezése és szervezése e tekintetben rendkívüli volt: tucatnyi új kiadványsorozatot jelentetett meg, és ha ilyen kiadványokat kezdeményeztek nála, segített a megvalósításban. A Folia Historica főszerkesztősége idején, 1993-ban új formába került. Elindította a múzeum gyűjteményi katalógusait (Catalogi Musei Nationalis Hungarici és alsorozatai). 1981-ben megalapította és biztosította a Communicationes Archaeologici Hungáriáé folyóirat megjelentését, amely a hazai régészeti kutatások elismert fóruma lett. Megszervezte az Inventaria Praehistorica Hungáriáé sorozatot, amelynek első kötetét 1988-ban szerkesztette (azóta 12 kötet jelent meg), 2003-ban a Libelli Archaeologici monográfia- és tanulmánykötet-sorozat megjelenését biztosította (négy kötet jelent meg). Továbbá a különféle Corpusok, amelyeket egyedül vagy munkatársaival hozott létre.

7