Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: A pesti régiségkereskedések kapcsolatai a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában
Kemenczei Ágota A PESTI RÉGISÉGKERESKEDÉSEK KAPCSOLATAI A NEMZETI MÚZEUMMAL A DUALIZMUS KORÁBAN A Nemzeti Múzeum az Osztrák-Magyar Monarchia idején rendszeres kapcsolatokat ápolt több Pesten működő régiségüzlettel, amelyektől nagy számban vásárolt régészeti, történeti emlékeket, műtárgyakat. A legjelentősebb műkereskedő cég az Egger testvérek tulajdonában volt. A Nemzeti Múzeum és ennek a cégnek kapcsolataival egy korábbi cikkben foglalkoztunk,1 míg a múzeumi gyűjteményt jelentősen gyarapító többi pesti régiségkereskedést az alábbiakban ismertetjük. A pesti régiségkereskedők közül Wisinger Mór a magyar ötvösművészet kiemelkedő alkotói közé tartozott. Üzlete az 1880-as évek végétől a pesti belvárosban, a Hatvani utca 18., majd a Kossuth Lajos utca 15. alatt volt.2 A századforduló után a Kristóf tér 2-ben működött ötvösműhelye. Tagja volt a Magyar Iparművészeti Társulatnak, majd a magyar arany- és ezüstművesek, ékszerészek ipartestületének elöljárósági tagja, és budapesti igazgatóságának tagja lett.3 Ötvösmunkáiért több ízben kapott kitüntetést.4 Munkásságát Mihalik Sándor művészettörténész - 1946-1965 között a Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese - a következőképen jellemezte: „Újra felragyogtak a XVI—XVII. századi régi zománcok színei és remekei a magyar férfiak és nők öltözékein, eredetiekben, avagy különösen a Wisinger Mór által készített darabokon. Ő maga ipari vonalon kitanult ötvös volt, de valójában magas művészi érzékkel bíró olyan kereskedő, aki nagyvonalúan tudta a művészetet a kereskedelem ágazataiba bevezetni. Erdélyi zománcos művei óriási sikert arattak, s a XVI—XVII századi példák nyomán készült ékszerei annyira megtévesztőek, hogy számos nyugat-európai múzeum tévesen még ma is többet őriz belőlük eredeti darabként."5 Leginkább ismert ötvösműve a millenniumra készített, s az ezredéves kiállításon bemu1 Kemenczei Ágota: Az Egger műkereskedés és kapcsolata a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában. Folia Historica 27. (2010-2011)99-116. 2 Mezei Antal: Budapesti általános czim és lakjegyzék, 1889-1890. Bp., 1889. 597. 3 Művészi Ipar 7. (1892) 12.; U. o. 8. (1893) 16.; U. o. 9. (1894) 16.; Magyar Iparművészet 2. (1899) 6. sz. XXIX.; Pilisi Pilisy István: A budapesti arany ezüstművesek, ékszerészek, aranyverők és óratok készítők ipartestületének XXV éves története. Bp., 1912. 206. 4 Párizsi kiállítás alkalmával miniszteri dicséret: Magyar Iparművészet 4. (1901) 3. sz. 131.; kiállítási ezüstérem: Magyar Iparművészet 3. (1900) 6. sz. 357.; 1904 évi St. Louise-i kiállítás ezüstérme: Magyar Iparművészet 7. (1904) 6. sz. 320.; Pécsi kiállítás aranyérme: Magyar Iparművészet 10. (1907) 6. sz. 300.; Pécsi országos kiállítás kiállítási aranyérme: Hazai krónika. Kitüntetések. Művészet 7. (1908) 1. sz. 64-65. 64. 5 Mihalik Sándor: Magyar zománcművészeti törekvések. Művészettörténeti Értesítő 12. (1963) l.sz. 1-9. 2. 59
