Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

oly módon, mint azt ide mellékelt rajzunk mutatja. Neveztetik e tény: bírói pálcza átadásának s csak ezen formalitás megtörténte után léphet az uj biró hivatalába. Oly országban, mint a mienk, hol kegyelettel csüggünk az ősi szokásokon, ily külső formaságok megőrzése, melyek senkinek nem ártanak, igen kívánatos." Az etnográfiai szempontból látványosságot nélkülöző és festő hatással sem rendelkező kép akkor nyer határozott értelmet, ha szembesítjük a korabeli sajtó egyéb szöveges és képes közleményeivel. A lap néhány hónappal később megjelentette Barabás Miklós - eredetileg Prónay Gábor Vázlatok Magyarhon népéletiből című kötetében 1855-ben napvilágot látott - A falusi tanács című litográfiája után készült fametszetét is, melynek magyarázatában annak a reménynek adott hangot a cikk írója, hogy: „most majd újra rendezés alá kerülnek községi ügyeink" s „bízzunk az örök gondviselésben, hogy maholnap ismét magunk gazdái leszünk".174 Képek és szövegek egyaránt a magyar közigazgatás helyreállítására irányuló várakozásokra hívják fel a mai olvasó figyelmét.

A műlapokat környezetükből kiragadva, egyedi műtárgyként őrzik a közgyűjtemények metszettárai. Egy részük valamely népszerű festmény litográfiái reprodukciója, más részük azonban - nevezzük így - „program-mű" volt. Akként értelmezhetjük két okból is: egyrészt mert a lapok által hirdetett történelmi sorozatok a nemzeti ellenállás képi gerjesztőiként foghatók fel, másrészt a történelmi köntös időnként kortárs eseményt takart. Előfordult, hogy népszerű színművek színpadképeit küldték a lapok olvasóiknak kőnyomatban, mint 1862-ben a Napkelet, mely arról értesített, hogy „Vizkeleti »Szép llon«-ból vett színpadi képét a jövő szám mellett veendik előfizetőink". Mátyás bevonulásának jelenete ez, a Szép Ilon című dalmű fénypontja, legpompásabb jelenete.175 - fűzte hozzá később magyarázatként a szerkesztő.

Ezeknek a kortárs eseményeket megörökítő képeknek a történeti forrásértéke csak keletkezésük és fogadtatásuk körülményeinek tisztázása után tárul fel. Példa erre a Zrínyi esküjét ábrázoló műlap. A kép felirata: „Zrínyi esküje. Rohn Alajos litográfiája Vizkelety Béla festménye nyomán. A horvátországi, szlavóniai és határőrvidéki szű- kölködők felsegéllésére. Kiadták Bulyovszky Gyula és Pompéry János, I860."176 A kép a művészettörténeti irodalomban mint a „történeti ábrázolatok" egy példája - s nem is kiemelésre méltó példája - szerepel.177 A kép szövegéből nem derül ki, hogy a mű nem egy, a korban rendkívül népszerű történeti téma aktuális értelmezése, nem a művészi fantázia szüleménye, és annak jótékony célú sokszorosítása, hanem egy frissen lezajlott, nagy hatású esemény, a horvátországi éhínség áldozatainak megsegítésére az arisztokrácia által a Nemzeti Színházban rendezett jótékonysági rendezvény emlékét őrzi. A képen látható szereplők nagy része név szerint is azonosítható. Sajtóvisszhangját feltárva a kép egy a jótékonyságon messze túlmutató, politikai demonstráció nyoma. A politikai motivációk vizsgálata nem tartozik a mostani témához, a nagy sike174 A falusi tanács a korábbi időkben. Vasárnapi Újság 7. (1860) 51. sz. december 16. 620-621. 620.

175 Napkelet 5. (1862) 6. sz. február 9. oldalszám nélkül [98.]; Műmelléklet a Napkelet 8-dik számához. Napkelet 5. (1862) 8. sz. február 23. oldalszám nélkül [130.]

176 A témával kapcsolatban 1. Tomsks E. Fotográfiák a hon oltárán, i. m. 120-133.

177 L. Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848-1867). Folia Historica 10. (1981)45-73.

52