Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

tudjon rajzolni róla.110 így aztán „kiváló férfiaink képei külföldön furcsa sorban részesülnek" - írta 1875-ben a Vasárnapi Újság, arról tudósítva, hogy Andrássy Gyula a vonásait - öntudatlanul - egy angol huszárezredesnek kölcsönözte, aki erkölcstelen merényletet kísérelt meg egy hölgy ellen. Mivel az illető úrról nem rendelkeztek fényképpel, az osztrák-magyar külügyminiszter zsinóros, honvédtábornoki egyenruhás arcmását árulták a képárusok Londonszerte a merénylőé helyett. Hasonlóan járt 1869-ben Deák Ferenc, akinek egyik fényképét Párizsban egy nyolctagú családot kiirtó borzalmas gyilkosság elkövetőjének portréja helyett árusították.'11 A Magyarország és a Nagyvilágnak csak 1870-ben sikerült megszereznie - mint a szerkesztői üzenetből kiderül, olvasóik sürgetésére - a francia bűnöző áhított képét: „Habár sok fáradságunkba került, megszereztük a pantini gyilkos arcképét, hogy az ön kifejezése szerint 'a t-i casino tagjai kíváncsiságának eleget tegyünk."112 Szenzációszámba menő események szereplőiről, gyilkosságok, merényletek végrehajtóiról a lapok igyekeztek „képközleménnyel" szolgálni, s bár a vizitkártya-fény- kép mint olcsó és gyűjthető árucikk messze tájakra eljutott, a vizuális információ terjedése nem tudott lépést tartani a szóbelivel. Itthoni példa is akad a képárusok leleményességére: a Hölgyfutár egy 1861-es tudósítása szerint egy vándor képárus haszonlesésből ráfogta egy képre, hogy az Türr István mátkáját ábrázolja.113

Elethű portré - fénykép - hiányában sok esetben az illusztrátor fantáziája gondoskodott a közönséget érdeklő arcmások megteremtéséről. Erről tanúskodik a Borsszem Jankó egyik karikatúrája, mely szerint az 1869. év szenzációjának áldozatáról, a befalazott lengyel apácáról, Ubrik Borbáláról annyiféle portré keringett a lapokban, hogy Jankó János karikatúratablót állított össze belőlük.114 A karikatúra-rajzoló, e sajátos nyomtatott kép alkotója, érzékeny volt az arcmások hasonlóságára, mert a torzkép műfaja nagymértékben a karikírozott személy felismerhetőségére épült. Jankó János munka közben maga is nagy „fogyasztója" volt a vizitkártya-arcképeknek.115

110 Hermann Lipót: Horog. Egy fiatalon elhunyt tehetségtelen rajzoló. In: Magyar rajzolóművészek. Szerk.: Pérely Imre. Bp., 1930. 60.

111 Mi újság? Gróf Andrássy Gyula. Vasárnapi Újság 22. (1875) 38. sz. szeptember 19. 604.; A walesi herceget is barátai között tudó Valentine Baker huszárezredes vonaton elkövetett merénylete a 22 éves Rebecca „Kate" Dickinson nevelőnő ellen a viktoriánus Anglia egyik híres bírósági esete volt. Az ügy az ezredes rangjától való megfosztásával és egyéves börtönbüntetéssel végződött.; A nyolctagú családot kiirtó, mindössze 20 esztendős Jean-Baptiste Troppmann neve a mai napig a leghírhedtebb sorozatgyilkosok között szerepel. A gyermekeket és várandós anyát hidegvérrel meggyilkoló és guillotine által kivégzett Troppmannról írt Turgenyev, és történetéről hím is készült.

112 Szerkesztői üzenetek. A t-i casino elnökének. Magyarország és a Nagyvilág 6. (1870) 4. sz. január 23. 47.

113 Budapesti hírharang. Hölgyfutár 12. (1861) 109. sz. október 10. 870.

114 Hű arcképei azon Ubryk Borbáláknak, kik egy hét óta felváltva jelennek meg a falragaszokon. Borsszem Jankó 2. (1869) 84. sz. augusztus 8. 313.

115 Karikatúra és fotográfia viszonyáról 1. Tomsics Emőke: Varietas delectat. In: Klió és a médiagalaxis. Tanulmányok a 70 éves Buzinkay Géza tiszteletére. Szerk.: Martin József-Szé- chenyi Ágnes. Bp.-Eger, 2011. 346-360.

33