Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum az 1838-as nagy árvízben

1. kép

A mai Kálvin tér az 1838. évi árvíz idején, MNM TKCs

megnőtt, hogy az említett óbudai és budai részeken már a házak emeleti ablakainak magasságát is elérte és elkezdődött a gyengébb épületek összeomlása. Eközben a pesti oldalon lázas árvízvédelmi munka folyt, amelyet Pest város tanácsa szervezett. Ez azt jelentette, hogy a városi hatóság a pesti partvonalon homokból és trágyából (!) mintegy négylábnyi (120-130 cm) magasságú töltést rakatott.

Március 13-a délutánján aztán a vízállás már megközelítette az addigi legmagasabb, 1775. évi szintet, amit a város több házán árvíztábla jelölt. Délután Vi 5 tájban - már nem először - megindult a zajlás, ez azonban azzal járt, hogy a víz a töltéseken kicsapott és immár Pest part menti házait fenyegette. Ekkor kondult meg először a városházi tűz- harang, amit a többi harang is követett. A még nyitva tartó boltokat is bezárták és mindenki haza vagy a partra sietett, hogy saját szemével lássa mi a helyzet. A vízállás este hat órára már meghaladta a valaha mért legnagyobb mértéket, amit egyre kevésbé bírt a néhány napja emelt ideiglenes védtöltés, mely a mai Pesti Vigadónál hamarosan át is szakadt. A gáton dolgozó több száz ember ekkor még be tudta tömni ezt a rést. Fáklyák világítása mellett erősítették meg a töltést, hordták szekereken a homokot és a trágyát.

Este kilenc órakor aztán a már teljesen átázott és meggyengült parti szükséggátat először a mai Vörösmarty tér magasságában törte át az ár, és az alacsonyabban fekvő belvárosi utcákat - ahogy a korabeli leírások írják: Pest „legszebb részét" - gyorsan elöntötte. Ekkor újra zúgni kezdtek a vészharangok és elkezdődött a menekülés is, de ez korántsem a városból való kiözönlést, hanem inkább a magasabban fekvő terekre, illet178