Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

rázoló, 1871-ben készült litográfiája, amelyen a kép szélén álló szék körüli rendetlenség egy hétköznapi gyermekes család ismerős tapasztalatát idézi fel.25 Mindkét kép a kortársak által jól ismert fényképek felhasználásával készült.

A szaporodó képes folyóiratok közötti verseny nemcsak a képes tematika bővülését hozta, de a képi tapasztalat terjedésével és minőségi változásával is járt. A neves művészek által készített képek xilográfiai vagy litográfiái reprodukciói, illetve az újságokból kivágott illusztrációk bekeretezve, vagy keret nélkül a falra szegezve a társadalom minden rétegének otthonaiban megjelentek. A magyar írók arcképcsarnoka „a középosztályból majd minden jóravaló magyar háznak fődíszítménye lett" - tájékoztatta reménybeli leendő vásárlóit a kiadó, Vahot Imre.26 Máshol a képek olcsóságát hangsúlyozta: „hogy e képcsarnokot mindenki könnyen megszerezhesse és szobáját még a szegényebb sorsú magyar is díszíthesse azzal."27

A drága festmények, rézkarcok mellett az úri otthonokban is helyet kaptak az újonnan terjedő fametszetek, litográfiák. Ludwig Angerernek Széchenyi halála után a döblingi lakosztályában készített felvételén jól látszanak a falra rajzszögezve Vahot Imre lapjának, a Napkeletnek Vizkelety Béla rajzairól készült műmellékletei: Franz Kollarz litográfiája Eger 1552-es ostromáról a történelmi sorozatból, és Rohn Alajos litográfiái a Monaszterly és Kuzmik divatáru üzlet magyar ruháiról.28 A magán képgyűjtemények fénykép-reprodukciókkal is gazdagodtak. Egy hír tanúsága szerint az esztergomi fényképész, Beszédes Sándor „közelebb Cziráky és Sina s több főurak képtárait gazdagítá kitűnő darabokkal".29

A falusi házak, kétkezi emberek otthonainak falát legfeljebb silány olajnyomatok díszítették. „A látványosságok között első helyet édemelnek a képárulók" - állapította meg a pesti vásár leírásában 1860-ban a Divatcsarnok, s a képek túlnyomó többségben e vásári, „kapu alatti képcsarnokok"-ban30 vásárolható szentkép olcsó, külföldön készült nyomat volt. „Figyelmet érdemel a ponyvairodalom, de szintén azon mértékben a ponyvaművészet is; értjük a rajzoló és festő művészet azon termékeit, mellyeket úton útfélen, utcaszélen és sarkon olcsó pénzen árulgatnak. Ennek tökéletesítése nagy befolyással lehetne azon számosak, kik olcsó pénzen innen elégítik ki szellemi vágyaikat, ízlésének nemesítésére. A ponyvák irodalma és művészete közt jelenleg még azon különbség van, hogy míg amaz többnyire honi termék, ez utóbbi rendesen még távolabbról származó spekulatió, mit világosan elárulnak a képek alatt olvasható címek. Példának okáért e napokban a nemzeti színház tájékán kínálkozó ponyvaműtárlatban egy hatásra számított képet láttunk illy felírással: »A Dussolok a Hussarok a sicon ftkezetbe elestekér.«- Fel lehetne adni találós mesének. Gyanítani lehet, hogy a szavak ezt jelentenék: »A busuló

25 Vinzenz Katzler: A királyi család Gödöllőn. Litográfia, MNM TKCs ltsz.: 4880

26 Idézi Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp., 1960. 86.

27 Előfizetés „A magyar költők képcsarnokára.". A Nagy Világ képekben 1. (1855) 6. füzet oldalszám nélkül [hátsó borítólap]

28 Szoba Széchenyi István lakosztályában, 1860. április vége. Ludwig Angerer felvétele. MNM TF ltsz.: 2432/1957

29 Nefelejts 1. (1859) 27. sz. október 2. 322.

30 Rózsaági Antal: Társaséleti szemle. Divatcsarnok 8. (1860) 12. sz. március 20. 93-94. 93.

15