Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

II. KÖZLEMÉNYEK - Simon Anna - Fülöp András: A gyöngyösi volt jezsuita gimnázium építéstörténete az újabb kutatások fényében

vagy az árnyékszékeknek, hacsak egy utóbb befalazott fülkeszerű objektumot nem kell annak tartanunk. Egy esetleges padlófelbontás során visszabontott alapfalak formájá­ban lehetne egy ilyen lerekesztés nyomait megtalálni. A helyiség keleti falán szintén nem volt kutatás, ám egy 1990-es években készült fo­tón, ami az akkori vakolatcsere közben készült, az látszik, hogy egy ajtóhely volt a bolto­zatfiók alatt. Azt nem tudjuk bizonyítani, legfeljebb feltételezhetjük, hogy a nyílás in situ volt, és esetleg a tőle délre ugyanekkor előkerült - másodlagos helyzetben levő - barokk kőkeretes ajtó innen került áthelyezésre. Tény, hogy az 1782. évi átépítési tervek itt ajtót még vagy már nem mutatnak. A helyiségek fiókos teknőboltozata, miként az egész földszinten, az első periódus rendkívül jó minőségű, meszes habarcsába volt rakva. Érdekesség, hogy a boltvállakat helyenként halszálka-rakással építették meg, úgy gondolván, hogy ettől stabilabb lesz. A Szent Bertalan utca felőli bejárat folytatásaként egy kőkeretes barokk ajtón keresz­tül lehetett bejutni a középső földszinti térbe (2. helyiség). A kutatás során bizonyossá vált, hogy a keleti helyiségbe (3-5. helyiség) egy külön bejárat vezetett a folyosóról. A belsőben végzett vizsgálatok során kimutattuk, hogy a középső (2.) helyiség és a keleti (3-5. helyiség) közös falán a két ma működő, illetve a fal középtengelyében mutatko­zó, már elfalazott ajtót utólag vágták a falba.39 A helyiség eredeti bejárata közvetlenül a folyosóról nyílt. A helyiség északnyugati sarkából mérve 3,64 m-rel keletre mutatkozó ajtónyílásra annak körülbelül 145-180 cm széles elfalazása utalt. Lényeges, hogy a 3-5. helyiségek keleti falán az ablakfülkék in situ helyezkednek el, igaz a záradékok nem voltak kutathatók. A délebbi ablakfülkénél ugyan a kávák foly­tatásában két lefutó elválás látható, de ugyanazzal az 1/a periódusú habarccsal és kő­anyaggal rögtön fel is falazták a parapetet,40 így csak építési fázisnak tekinthető. Tőle északabbra a homlokzat középső ablakánál ugyanez a lefutó elválás már hiányzott, itt már eleve tömörre falazták a parapetet. A 4-5. helyiségek délre néző ablakai, mint szól­tunk róla, ajtók voltak, de csak egy második periódusban, majd a 20. században vissza­alakították őket ablakká. Itt az ablakfülkék kávái megvésettek, így elképzelhető, hogy eredetileg itt is tömörre felfalazott parapet volt, ablakfülke nélkül. Ezen ablakfülke nél­küli ablakok szerepét nehéz megmagyarázni. Valószínű, hogy a talajszerkezetet itt az építők gyengének érezték, emiatt kerülték a fal bármilyen módon való vékonyítását. Az Vb építési periódusban folytatták az építkezést, elsősorban az emeleten. A falazóanyag ugyanaz volt, mint az 1/a periódusban, de a köveket nagyszemcsés kavicsos, szürke habarcsba rakták. Az 1/a periódushoz hasonlóan a nyílások boltövei itt is hol téglá­ból, hol törtkőből készültek. A téglaméret 27,5-28x13-13,5x5,6-6 cm. Megjegyzendő, hogy az északi homlokzat emeleti, keletről számított második ablakánál ebből a fázisból ugyan­olyan in situ IHS-jelzésű téglát találtunk, mint az 1/a periódusból. A nyílások boltöveinek többségét ekkor rakták, sőt az eredeti nyíláskeretek zömére is igaz ez. A leglátványosab­39 A 3. helyiség északkeleti sarkában egy további, ferdén betört fülke meszelt déli kávája került elő, de ez is utólagos a falban, kávája homokos habarcsba rakott téglákból került kialakításra. Elképzelhető, hogy az 1782-es terveken szereplő fűtőberendezéssel összefüg­gésben alakították ki. 40 Ezt követően még 22 cm-nyi tégla ráfalazás látható a parapeten. 151

Next

/
Thumbnails
Contents