Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század első feléből
RIA THERESIA R.H. ET B." felirat olvasható ugyancsak maratott, majd aranyozott formában. A penge fokában a készítő mesterek neve és a készítés helye van vésve: „B. DANIEL KIRSCHBAUM ET LAUTER JUNG FABRICATORES ET MERCATORES IN SOLLINGEN." A fából készült és részben bőrrel bevont hüvely veretein rokokó fülkagyló, akantuszlevelek és apró leveles virágok mellett meghatározó Mars alakja sassal és haditrófeával, de vágtató, szablyát emelő huszár is feltűnik. Hadik katonai pályafutásának egyik legfontosabb állomása volt, amikor Mária Terézia királynő kinevezte őt 1744. január 22-én ezredessé, és a Beleznay-huszárezred parancsnokává.12 Ezért valószínűnek tartjuk, hogy jelen szablya 1744-ben készült Hadik András megrendelésére az egyik leghíresebb kardpengekészítő központban, a német- országi Solingenben. A híres huszártisztet 1747. március 1-én nevezte ki Mária Terézia „Obrist Feld-Wacht Meister"-ré, amely rang a legalacsonyabb tábornoki rendfokozatnak felelt meg. így a fent leírt szablya megrendelésének időhatára elvileg 1747-ig kitolódhat, de ténylegesen 1744 valószínűsíthető a készítés évének. A 18. század közepétől bukkantak fel nagyobb számban azok a kardféleségek, amelyek magyar huszárszablya néven váltak közismertté. Tulajdonképpen szinte teljes mértékben a Hadik szablyához hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy szerelésük aranyozott bronz vagy sárgaréz, és a hüvelyüket sugaras, domborított veretek díszítik. A huszárszablyák pengéjére jellemző, hogy szélességük 4 és 5,5 cm között mozog és fokélük nem emelkedik ki a pengehát ívéből. A pengéket maratott nap, hold, csillag és a FRINGIA felirat díszíti, de előfordulnak közöttük az úgynevezett Madonnás pengék is, amelyek a félholdon álló Madonnát ábrázolják.13 A könnyűlovasság számára az első rendszeresített szablyát 1768-ban gyártották. Ennél a változatnál a markolatkengyel szervesen kapcsolódik a sasfej formájú kupakhoz, a 85 cm hosszú, valamint 3,9 cm széles penge mindkét oldalán széles vájattal ellátott. A legénységi szablyák szerelése vas, míg a tizedeseké réz volt, de a strázsamesterek számára már aranyozott rézszerelékkel készültek. A huszártisztek 1768 után is olyan szablyát viseltek, amilyet akartak, hiszen számukra nem volt semmilyen előírás. Természetes azonban, hogy a gyakorlatban kialakult magyar huszárszablya különféle típusait használták.'4 A 16. század első évtizedeiben kialakult magyar huszárszablya a századok során némi változáson ment keresztül. A 17. század végén, 18. század elején ez a kiváló fegyver igen egységessé vált a markolat és keresztvas tekintetében. A 18. század első felében igen népszerűek lettek az oroszlánfejet formázó markolatkupakok és a század közepén egy igen egységes, jól körülhatárolható magyar szablyaforma jelent meg, amely népszerűségét egészen a 19. század első feléig megőrizte.15 Természetesen ez a szablyatípus is a 12 Markó Árpád: Futaki gróf Hadik András tábornagy. Bp., 1944. 28-37.; Ordas Iván: Hadik András. A királynő tábornagya. Bp., 1987.18-24.; Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 38-39. 13 Kalmár J. A magyar kard i. m. 72-77.; Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 39M0.; láger, F. i. m. 51-53. 14 Dolleczek, A. i. m. 10-14.; Csillag F. i. m.68., Kát. No. 173.; Lugosi ] -Temesváry F. i. m. Kát. No. 123.; Jäger, F. i. m. 48-50. 15 Kalmár /. Régi magyar i. m. 75-86.; Lugosi József: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainking. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (1987) 58-106. 61-72. 136
