Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években

kiemelve a reklám jelentőségét: „Mai életünk jellegzetes tartozéka a propaganda. A film, a rádió, a repülőgép korában világnézetek, nemzetek, pártok és egyesületek egyaránt lélegezni sem tudnak megfelelő propaganda nélkül. Varázsszó lett ez a fogalom; a rohanó életű embert lüktető tevékenységében csak megfelelő hatásos eszközökkel lehet megállítani és valamilyen témára, ügyre figyelmét felhívni."61 A kereskedelem, idegenforgalom, mezőgazdaság és ipar számára oly fontos kiállítások külsőségei kapcsán kifejtette, hogy milyen fontos a népies díszítőelemek használata. Amikor nem állnak rendelkezésre kellő anyagi források és le kell mondani a monumentális felületek és drága, nemes anyagok tobzódó hatásáról, a magyar népies elemek eszköztárához akkor is bátran fordulhattak a tervezők. A nemzetek versenyében - szerinte - a jellegzetesen magyar, bájos népies formákkal tudunk csak kitűnni, hiszen külföldön elsősorban az hat, ami különleges, eredeti, színes és általában más, mint amit otthon minden nap látnak.

A nem mindennapi látványt és élményt nyújtó londoni magyar bál elsősorban az idegenforgalomi propaganda területén jeleskedett. Az erős valutával rendelkező Anglia lakossága kívánatos célközönség volt a magyar idegenforgalom számára. A kiterjedt angliai kapcsolatokkal rendelkező magyar nemesség és a közismerten anglomán politikai vezetők számára is különösen fontos volt a szigetországgal való szálak szorosabbra fűzése. A háború utáni angol-magyar kapcsolatok terén különösen jelentős esemény volt, amikor 1935-ben Edward walesi herceg Budapestre látogatott. Tausz Béla szerint a leendő király látogatása hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországot évről évre egyre több angol vendég kereste fel. A továbbiakban megemlíti azt a „pionirtevékenységet, amelyet dr. Weber Tibor az Országos Idegenforgalmi Hivatal angol levelezője Londonban, idegenforgalmunk érdekében kifejtett. Fáradhatatlanul tájékoztatta az angol közvéleményt a magyar revízióról. Számos ismertető előadást tartott a legnevezetesebb angol egyesületekben Magyarország nevezetességeiről; sokszor látta vendégül angol írókat és újságírócsoportokat és így értékes kapcsolatokat teremtett meg Magyarország érdekében."62

A varsói bálon az idegenforgalom is megjelent, de nagyobb hangsúly helyeződött a könnyű- és tervezőipar propagálására. A Ferenczy házaspár - és így a Magyar Öltözködési Mozgalom Országos Bizottsága is - nagyobb szerephez jutott a tervezésben és a lebonyolításban is. A mindkét bálon megtalálható standok, kiállítóhelyek, mind a magyar gazdaság ügyét szolgálták. A rendezvényeken kínált élelmiszerek a magyar gasztronómiát, mezőgazdaságot, különösen a híres bortermelést népszerűsítették. A herendi porcelán a luxus kézműipar remekeit kínálta, de a háziipari termékek is megjelentek. Mindezen világhíres árucikkek hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországról pozitív kép alakulhasson ki. A gazdasági érdekeken túl a külkapcsolatok, a diplomácia érdekeit is szolgálhatták a hasonló rendezvények. Az adott országok magyar nagykövetei minden esetben a bálok védnökei között szerepelnek. Masirevich Szilárd, a londoni nagykövet a bál egyik fővédnöke és magyar házigazdája. A meghívottak között mindig jelen vannak a környező országok diplomatái is. Egy kötetlenebb, informális találkozási lehetőség mindig megfelelő terep volt a külkapcsolatok erősítésére. A bálok a magyar óról Radnóti István: Magyar kiállítások külföldön. Tükör 4. (1936) 12. sz. 869-872. 869.

62 Tausz Béla: A magyar idegenforgalom története és jövő célkitűzései. Bp., 1942.16.

127