Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években

Varsói magyar bál 1937-ben

Néhány hónappal a londoni bál után, 1937. február 6-án rendezte meg magyar bálját Varsóban a Petőfi Sándor Magyar Egyesület és a Báthory István Lengyel-Magyar Egyesület. A három éves múltra visszatekintő rendezvény a szezon kitüntetett eseménye volt, a helyi magyarság és a diplomácia lassan hagyományossá váló találkája, melyen a lengyel legfelsőbb körök is rendre képviseltették magukat. A fővédnökséget Felicjan Slawoj Sktadkowski lengyel miniszterelnök és Darányi Kálmán magyar miniszterelnök vállalták. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint a lengyel kormányfő 100 zlotyt juttatott a rendezőségnek, ezzel is támogatva annak jótékony céljait.35 A bál bevételeit a rendező egyesületek kulturális tevékenységére, valamint a Horthy Miklósné-alap és a lengyel téli segély támogatására kívánták fordítani.

A londoni bál tapasztalataiból okulva a Ferenczy által vezetett Magyar Öltözködési Mozgalom Országos Bizottsága sokkal nagyobb részt vállalt a bál szervezésében és lebonyolításában. Természetesen a két esemény összehasonlításakor nem szabad megfeledkeznünk arról az alapvető különbségről, hogy míg a londoni bál esetében egy masquerade-ról, jelmezbálról volt szó, addig a varsói bál a hagyományos elitbálok sorába illeszkedik. Az előkelő varsói bálon csak frakkos urakkal találkozunk, akiknek az esemény jellegéhez igazodva meg sem fordult a fejükben, hogy hortobágyi csikósnak öltözzenek. A hölgyek öltözete, ahogy az már lenni szokott, sokkal változatosabb, összetettebb képet mutat.

Az 1930-as évek közepére az öltözködési szabályok sokat egyszerűsödtek ugyan a századforduló óta, de egy elegáns hölgynek még így is nagyon sok mindenre kellett figyelnie. 1936 végén fontos a különbség az estélyi és báli ruhák között, melyre Sass Irén Báliszezón című írásában hívta fel a figyelmet: „Az estélyi ruhák nagy része egészen kicsi uszállyal, de leginkább teljesen uszály nélkül készül. A dekoltázsuk sem túlmély s nem egynek ujja, sőt hosszú ujja van. Ezzel szemben a báli ruhák mind uszályosak (kivéve az egészen fiatal lányokét), mélyen dekoltáltak, azonkívül idén vannak kimondottan báli kelmék is. Tehát, aki bálba akar menni, el kell készülnie rá, hogy kifejezetten báli toalettet kell csináltatnia."36 Guthy Böske, a Színházi Elet divatszakértője a különböző korosztályok számára kíván eligazítást nyújtani a báli öltözet kiválasztásában. Az elsőbálozó lányok számára még mindig a fehér a megfelelő szín, az öltözet készülhet tüllből, taftból, muszlinból is. Azok a lányok, akik nem az első szezont táncolják át, már bátran hordhatnak olyan ruhát is, ami karcsú, sportos alakjukat jobban kihangsúlyozza. Jó választás lehet a szatén, mely a korban jellemző ferde szálirányú szabással37 előnyösen simul a testre. Számukra már nem kötelező a pasztellszín. Fiatalasszonyoknak ajánlott a fémmel átszőtt brokát vagy lamé ruha, amely a háton gyakran mélyen dekoltált. A bálokról

35 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K 428 Magyar Távirati Iroda Rt. iratai. Kőnyomatosok. Hírek, Napi hírek, napi tudósítások, 1920-1944. (továbbiakban MNL OL, MTI) 1937. január 27. 4. kiadás

36 Sass Irén: Báliszezón. Délibáb 10. (1936) 53. sz. december 26. 26-28. 26.

37 A Madeleine Vionnet által elterjesztett módszer az 1930-as évek divatjának egyik legjellemzőbb eleme volt.

120