Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években

a sajtóban is bemutatott ruhák az előzetes tervekkel ellentétben mégsem szerepeltek a magyar bálon. Iván Lajos, londoni megbízott a következőképpen számol be a „Juhászné féle" ruhák ügyéről: „A szóban forgó 3 db modellt a Domus Háziipari és Iparművészeti kft., Juhászné őnagyságától Londonban való bemutatás céljából vette át. Felmerült az a gondolat, hogy e ruhákat az „Old Budapest" bál vezetőségének felhasználás céljából felajánljuk. Amikor azonban megállapítottuk, hogy e ruhamodellek egyáltalán nem felelnek meg az ilyen ruhákkal szemben támasztható magas igényeknek és azoknak az említett bálon való felhasználása nem öregbítené a magyar női ruhakészítő ipar hírnevét: e szándékunkról lemondtunk és a ruhákat sem a bál vezetőségének sem másoknak terjesztés céljából be nem mutattuk."25

A levelet az a Ferenczy Ferenc kapta, aki belügyminisztériumi titkárként a legtöbbet tett a magyaros divattervezés ügyéért az 1930-as években. 1934-ben megalakította a Magyar Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságát.26 A mozgalom fő célja volt, hogy olyan viseleteket terjesszen a magyar társadalom köreiben, mely megfelel a modern kor követelményeinek, az adott gazdasági helyzetnek, de magában hordoz egyfajta magyaros jelleget, így világosan elkülönül más népek öltözködésétől. A magyaros jelleg forrása elsősorban a népművészet és a történelmi díszmagyar viselet volt.

Nem meglepő, hogy Ferenczy Ferenc, a mozgalom ügyvezető elnöke felfigyelt a londoni magyar bál körüli készülődésre. A bizottság elnöksége levélben fordult gróf Eszterházy Móricnéhoz, a bál patrónusához, hogy járjon közbe a rendezőbizottságnál mozgalmuk érdekében. 1936. július 27-én megérkezett a válasz, miszerint bátran jelentkezhetnek a rendezőknél. A mozgalom célja az volt, „hogy az estélyen megjelenő előkelőségek magyar ruháinak hamisítatlan, nemes szépségét biztosítsa és megakadályozza azt, hogy ezen az előkelő estélyen a magyar kultúrát és az egész világon páratlanul álló nemzeti viseletűnket kompromittáló, selejtes ízlésű álmagyar ruhákat szerepeltessenek magyar ruha címén".27 A kitűzött cél megvalósítását abban látta a bizottság, hogy a mozgalom által jóváhagyott ruhaterveket és azok angol nyelvű leírását küldték Londonba. Természetesen az idő rövidsége és a nagy távolság miatt kevés esély nyílt arra, hogy a teljes öltözeteket Magyarországon készíttetik el, de néhány részlet, hímzés vagy csipke elkészíttetését szívesen vállalta volna a bizottság, ezért az autentikus elemek készítésének költségét a leírások mellett fel is tüntették. Annak ellenére, hogy a Haranghy Erzsébet - Ferenczy Ferenc felesége - által készített tervek már szeptember 16-a előtt megérkeztek, kevés megrendelés érkezett. A 16. számú terv (5. kép) Mrs. Courtauld tetszését nyerte el, aki a leírásban megjelöltek szerint elküldte a kiszabott kötény és az ujjak anyagát, hogy azt a terven szereplő magyar rátétdíszítéssel ellássák. A bált rendező Mrs. Állom is kifejezte sajnálatát, hogy nem küldhetnek több megrendelést, de biztosította a bizottságot, hogy a terveket az érdeklődök rendelkezésé25 MNM Textilgyűjtemény, ltsz.: T.1973.195.9.

26 A témáról bővebben 1. Ferencziné Sedlmayr Krisztina'. Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években. Folia Historica 26. (2006) 131-175.

27 Ferenczy Ferenc 1936. november 14-én kelt levele Horthy Miklósnéhoz. MNM Textilgyűjtemény, ltsz.: T.1973.195.4.

117