Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években
Kollár Csilla DIVAT ÉS PROPAGANDA. A LONDONI ÉS A VARSÓI MAGYAR BÁL A Z 19 3 0 - A S ÉVEKBEN „Szűr lesz divat a kép helyett És leveri a gyolcs a selymet, És Párizs legszebb szépei Szegedi papucsot viselnek."' A múltban egy adott év legfontosabb társas összejövetelei minden kétséget kizáróan a bálok voltak. Fő jellemzőjük, hogy szabályozott keretben zajlottak, mindig szervezetten és zártkörűen. A táncnak, mint fontos közösségi szórakozásnak a társadalmilag szabályozott keretét teremtették meg, melyet minden társadalmi réteg a maga igényeihez és lehetőségeihez mérten alakíthatott. A legpazarabbul megrendezett bálokon való részvétel a felsőbb körök kiváltsága volt, melyekre már jóval a szezon kezdete előtt megkezdték az előkészületeket. Nem csak a mulatság és a szórakozás hozta lázba a múlt századok lányait, asszonyait, hanem a társadalmi kapcsolatok kiszélesítésének lehetősége, vagyis egy előnyös házasság nyélbeütésének esélye. A fiatal lányokat a megfelelő kor - ez általában a 17-18. életév - elérése után egy bál apropóján vezették be a társaságba. A hölgyek az első bál után közösségük felnőtt tagjai lettek, ezután akár férjhez is mehettek. A leendő kérőknek is itt volt alkalmuk táncolni, pár bizalmas szót váltani a kiszemelt hölggyel, természetesen a lankadatlan figyelemmel őrködő édesanyák pillantásától kísérve. A felhőtlen öröm, a zene, a fiatalok boldog élet reményébe vetett hite töltötte meg a díszes termeket. Számos összejövetel rendezőbizottsága azonban nagyobb célt tűzött ki maga elé, mint a puszta szórakoztatás vagy a házasságközvetítés. A bálok minden szezonban nagy nyilvánosságot kaptak a sajtóban, és a hosszú előkészületek és vérmes remények is okot adtak arra, hogy a közbeszéd tárgyai lehessenek. Ezt a figyelmet és érdeklődést számos esetben igyekeztek a rendezők jótékony célokra fordítani, hasznosnak ítélt ügyek felé terelni. A bál bevételét fordíthatták valamely egylet, oktatási intézmény vagy kórház javára, rendezhettek gyűjtést vagy akár a rendezvényt kísérő jótékonysági vásárokat is. A bálok ezenkívül nagy eséllyel tudták a figyelmet bizonyos társadalmi problémák vagy jelenségek felé terelni. Mielőtt rátérnék az 1930-as évek két jelentős magyar báljának bemutatására, egy korábbi rendezvényre is szeretném felhívni a figyelmet. A hazai bálok közéletben betöltött fontos szerepére különösen jó példát nyújt az 1845-ben megrendezett védegyleti bál. A korabeli divatlapok rendre beszámolnak olyan bálokról, ahol a magyar szabású, magyar alapanyagból készült öltözetek, a magyar, mint társalgási nyelv és a hazai táncok játszották a főszerepet. A nemzet egységét, összetartozását hangsúlyozó szólamok mellett a magyar ipar védelme és fellendítése is nagy hangsúlyt kapott. Fontossá vált, hogy az 1 1 Színházi Élet 26. (1936) 52. sz. 46.; Ezúton is hálásan köszönöm Pallos Lajos munkám során nyújtott segítségét. 109
