Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

Púderes parókájuk miatt az urak kézben hordták háromszögű kalapjukat, azzal a jól ismert mozdulattal, ahogyan a falkép szereplője is teszi. Az úr nemes voltát, a 18. századra egyébként jellemző formájú, ívelt kézvédő-pánttal megformázott szablya jelképezi, és kap a jelenetben kicsit erőltetetten hangsúlyos szerepet. A meghajlás mozdulata olyan tökéletes, hogy akár az illemtankönyvek illusztrációjaként is felfogható lenne. A kézcsók azon változatát láthatjuk, amikor az ifjú, a nálánál rangban felette álló hölgy előtt meghajolva, a kézhátat érinti az ajkával. Feltételezhetően az apró részletek alkalmazása tudatos, a mozdulattal és az öltözettel a pár két tagja közötti társadalmi különbséget fejezte ki.

A hintázást, a mozgás egy-egy pillanatát kiváló művészek megörökítették korábban, közülük a legismertebbre Fragonard27 festményére hivatkozhatunk. Itt az edelényi falképen a mozdulat statikus, a divatos papucsot röptető kacér jelenetről itt nem beszélhetünk. (3. kép) A hölgy vállfűzője halcsontos, ruhaujja könyékig érő, körben szélesebb csipkefodor kereteli, ennek keskenyebb változata szegélyezi a dekoltázst. Bő szoknyája nem szélesedik ki kétoldalt, nem ér a földig, jól látható a hintán ülő nőalak fehér, - valószínűleg kötött - harisnyás lába, továbbá hegyes orrú, selyem cipellője. Az arcból kifésült, fehérre púderezett frizuráját, ahogyan a többiekét is, művirágcsokrok ékítik. A hintázó baloldalán, az előtérben ismét egy udvarlás jelenete látható. Ez a hölgy sem visel főkötőt, jól látszanak hátrafésült hajának tincsei, feltűzött frizuráját tűkkel fogja össze. Sárga ruhájának szabása a rózsaszíntől annyiban tér el, hogy jól kivehető a piros szalagcsokrokkal, „échelle" formában díszített fűzőbetéte. Dekoltázsát az elmaradhatatlan csipkefodor kereteli, nyakát pedig az úgyszintén jól ismert ékköves csüngőkkel díszített nyakfodor díszíti, és ékköves függőket visel a fülében.

A következő jelenetben az intim együttlét egyik mozzanatát láthatjuk, a hölgy az úr ölébe hajtja a fejét, s miközben az pipázik, jobbjában apró - alig kivehető - eszközzel, végzi tevékenységét. (4. kép) Feltételezhetjük, hogy a paróka-viselet miatt elszaporodó élősködőket riasztja el fejvakaróval, de a mozdulatból, továbbá az eszköz méretéből arra is következtethetünk, hogy fület tisztít. Az erre szolgáló apró kanálkát egyébként, más eszközökkel együtt, chatelaine láncon viselték, ahogyan az Iparművészeti Múzeum műtárgya ezt példázza.28

Az úr három részből, nadrágból, kabátféléből és mellényből álló ruhaegyüttese apró virágokkal mintázott kékes-szürke selyemszövetből készülhetett. Ingnyakán zsabó, kézelője fehér csipkefodor. A jelenet intim jellegét az úr paróka nélküli hajviselete is aláhúzza.

27 Jean-Honoré Fragonard (1732-1806): A hinta (L'escarpolette), 1767. (London, Wallace Collection)

28 Barokk és rokokó. Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk.: Péter Márta-Bardoly István. Az európai iparművészet stíluskorszakai. I—II. Bp., 1990. kát. sz. 6.76. Az Ausztriában a 18. század második felében készült neszeszerben fülkanál, fogvájó, tűtartó, tolikés, olló, fűzőtű, a tetejében gyűszű és illatszertartó található.

30