Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Felfedező magyar vadászok. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon 2012. május 11.-2012. október 30.

Kenya és Uganda vadonjaiba. Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Anyagi lehetőségek híján gyakran kényszerült bőröket, trófeákat eladni.

Második alkalommal, 1903 és 1906 között a Kilimandzsáró vidékét járta be. Eljutott oda, ahol korábban Teleki Sámuel járt. 1906-1907-ben járt Tanzániában. Etiópiában a tudományosan szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön végzett kutatásokat. 1908-1912 között a Viktória-Nyanza keleti partvidékének sztyeppterületein gyűjtött és vadászott, míg 1913-1914-ben Ugandában és Belga Kongóban. Az első világháború idején a brit hatóságok internálták Indiába, 1919-ben szabadult.

1925-1926-ban utazhatott újra Ugandába, a Ruwenzori-hegységet övező őserdőkben gyűjtött és vadászott a Magyar Nemzeti Múzeum számára. 1928-1929-ben még egyszer felkereste Uganda nyugati vidékeit, hogy a nagyvadak és madarak életét tanulmányozza. Összesen 16 esztendőt töltött Afrikában.

Afrikai kutatásai idején közvetlen kapcsolatban állt a hazai természettudomány legnevesebb képviselőivel, több természettudományi szaklap munkatársa volt. Az I. világháború után a lett Nimród folyóirat szerkesztője, majd tulajdonosa lett. 28 éven át, 1948- ig vezette a folyóiratot. 1948-ban a politikai hatalom félreállította. Még vadászfegyverét is elvették. Jövedelem és lakás nélkül maradt. Egy korábbi vadásztársa, Kovács Ödön családja adott neki szállást Nagymaroson, a következő években ott dolgozott. Feleségül vette Kovács Ödön húgát, Líviát.

Az 1956-os forradalom utcai harcai nyomán a Nemzeti Múzeum épületében tűz ütött ki, amely elpusztította az Afrika-gyűjteményt. Kittenberger Kálmán itt őrzött gyűjtésének nagy része megsemmisült, a Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteménnyel együtt. A veszteséget óriási szerencsétlenségként élte meg.

1956 után rehabilitálták, több könyve és elbeszélése megjelenhetett, de a fő hivatásának tartott munkájához, a Nimród szerkesztőségébe már nem tért vissza. írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Munkáinak e sajátossága Kittenbergert Afrika tudós kutatóinak sorába emelte.

1958-ban hunyt el nagymarosi otthonában. Fekete István könyvet szentelt a nagy vadásztársnak, mely Kittenberger Kálmán élete címmel jelent meg.

Széchenyi Zsigmond (6.kép)

Gróf Széchenyi Zsigmond 1898-ban született Nagyváradon. Ükapja, a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc; dédapja, Lajos a „legnagyobb magyar", Széchenyi István testvére volt. Gyermekkora óta dédelgetett álma volt a Föld állatainak megismerése. Rajongott a térképekért, melyeken berajzolta tervezett útvonalait. 1920-1921 között Münchenben, Stuttgartban, majd 1922-1923-ban Oxfordban és Cambridge-ben bővitette nyelvtudását és zoológiái ismereteit.

1924-től a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott. Itteni birtokán és a Bakonyban, a Vértesben főként szarvasra, Erdélyben (legtöbbször Dédabisztrán) szarvasra, medvére, őzbakra, vaddisznóra vadászott. Évről évre visszajárt Tirolba (zerge, fajdfélék), ellátogatott Skóciába (skót hófajd), Olaszországba (kőszáli kecske). 1936-ban kötött házasságot Stella Crowtherrel, fiuk Péter 1939-ben született Londonban. 1939 után apja Fejér megyei birtokán vadvédelmi és vadbiológiai problémákon dolgozott.

270