Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Felfedező magyar vadászok. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon 2012. május 11.-2012. október 30.

1933-ban sikeres orvosi praxisát itt hagyva, ifjú feleségével indult Afrikába. Abesz- színiába (ma Etiópia) telepedtek le, itt a déli tartomány, Szidámó fővárosában, Jirga Alenben dolgozott Hailé Szelasszié császár veje, Ras Desta orvosaként. O szervezte meg az abesszíniái hadsereg egészségügyi szolgálatát. Bejárta az egész területet, betegek ezreit gyógyította. Abesszínia „Albert Schweitzereként" emlegették.

Az olasz megszállás elől települt át Tanganyikába 1937-ben. A Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában (ma Tanzánia) teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége. Emberek ezreit (maszájok, csaggák) gyógyította. Évtizedeket szentelt a malária és a rák gyógyításának. Rákellenes kutatótevékenységéért az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta. Munkásságát elismerte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (1970) és a Román Orvostudományi Akadémia (1972).

A földrész magyar természettudományi kutatói közül senki sem töltött annyi időt a kontinensen, mint ő: közel fél évszázadot! Csodálta a természetet, a vadont. Rabja lett a gyűjtésnek, az állatok megfigyelésének és természetesen vadászott is. Számos gyűjtőutat tett. Baráti kapcsolatban állt Albert Schweitzerrel és Ernest Hemingwayjel. Magyar, svéd, angol, amerikai, belgiumi múzeumok számára küldött természettudományi, főleg növény-, rovar- és kisemlős gyűjteményt. Számos növényt fedezett fel, melyek közül több az ő nevét viseli. Támogatás, mecénások nélkül, saját anyagi eszközeire támaszkodva dolgozott. Munkájával teremtette meg a szafarik anyagi feltételeit.

Több hónapos vadász- és gyűjtőutakat tett a Ngorongoro-kráterbe, a Manyara-tóhoz, Ugandába és a Kongó-medencébe. Több ezer fekete-fehér és színes felvételen örökítették meg Afrika vadvilágát és növény ritkaságait. Nagyon sok antilopot, gazellát, zebrát, oroszlánt, leopárdot, zsiráfot, vízilovat, krokodilt és néhány elefántot ejtett el. Érdekelte az állatok viselkedése, szokásai, a helybéli törzsek tagjainak vadászkultúrája. Szorgalmasan írt, lejegyzett minden gondolatot, benyomást, élményt. A két világháború között tudósításait, afrikai leveleit közölték a korabeli lapok. Életem, Afrika címmel jelent meg út- és önéletírása Bukarestben 1969-ben.

1978-ban hunyt el Arushában, a Meru vulkán tövében domborul sírja. 1997-ben dokumentumfilm készült életéről: Életem Afrika - Dr. Sáska László nyomdokain címmel. Kiadatlan munkáiból 2001-ben Győrfy Dénes egy kötetre valót állított össze, Nagyenyed- től az Egyenlítőig (Kolozsvár) címmel. Vadásztrófeáit a budapesti Természettudományi Múzeum és az enyedi kollégium őrzi. Hagyatékát özvegye, Mojzsis Mária 1988-ban adományozta a Magyar Földrajzi Múzeumnak.

Kittenberger Kálmán (5. kép)

Felvidéki iparoscsaládban született 1881-ben. Iskolát szülővárosában, a Bars megyei Léván végezte. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban. Önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról. Megismerkedett az utolsó magyar polihisztornak nevezett Hermann Ottóval és a zoológus Bíró Lajossal.

Damaszkin Arzén csapatával preparátorként jutott el először, 1903-ban Afrikába. Az utazás költségeit a Nemzeti Múzeum biztosította számára. Damaszkin rövid idő múltán visszatért, de felszerelését Kittenberger számára hátrahagyta. Malária betegségét leküzdve bennszülött vezetőkkel hosszú vadászutakat tett a mai Tanzánia,

268