Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Felfedező magyar vadászok. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon 2012. május 11.-2012. október 30.

Mészáros Kálmán (3. kép)

1894-ben született Gyulán. A család háza az Almásy grófok vadaskertjének szomszédságában állt. Ebben a környezetben alakult ki a kisgyermekben a természet iránti rajongás, az állatok iránti érdeklődés. A budapesti orvosegyetemem szerzett diplomát. Az I. világháború frontjain tett szert sebészi gyakorlatra, majd körorvos lett. 1924-ben elvesztette állását, ekkor döntött úgy, hogy kivándorol Afrikába.

Abesszínia (ma Etiópia) fővárosába, Addisz-Abebába utazott. 1925-ben Godzsám tartomány fővárosában, a fejedelem, Ras Hailuh udvari orvosaként kapott állást. A tartomány egyetlen orvosaként rendkívüli feladatokat kellett megoldania, miközben a gyógyítómunka legalapvetőbb feltételeit sem biztosították. A helybéliek közül többen gyanakvóan fogadták. Helyzete csak több hónapos erőfeszítést követően javult. Közben maláriában szenvedőket kezelt és trópusi férgekkel fertőzött bennszülötteket gyógyított, sebészeti műtéteket hajtott végre, szüléseket vezetett le.

Munkája mellett azonban gyakran hódolhatott vadászszenvedélyének. Beutazta Abesszínia vadban leggazdagabb vidékeit, a Kék-Nílus forrásvidékét, a Tana-tó környékét, megtanulta a bennszülött többség nyelvét, az amharát.

A zebrától a tehénantilopig, az oryksztól az oroszlánig, a kafferbivalytól az elefántig szinte minden nagyvadat puskavégre fogott. Zeis típusú mozigépével rengeteg páratlan felvételt készített. A legveszélyesebb vállalkozások a megáradt, krokodiloktól hemzsegő folyókon való átkelések voltak. Dél-Abesszíniában tett emlékezetes leopárdvadászatai páratlan trófeákat eredményeztek. A legnagyobb kalandot azonban mindig a legváratlanabb helyzetekből támadó krokodilok elejtése jelentette számára. Eljutott az Omo vidékére, olyan tájakra, ahol európai ember ma is csak ritkán fordul meg. Számos keresztesmajmot, leopárdot, oroszlánt ejtett el. Egyedülálló vadászteljesítménye volt, amikor 1931-ben egy perc alatt négy oroszlánt ejtett el 9,3-as Magnum golyókat használva. A kísérő amhara szolgák is bámulattal nézték a nem mindennapi teljesítményt. Mészáros Kálmán későbbi visszaemlékezésében ezt írta erről: „Nem tagadom, kissé büszke örömmel fogtam a fényképezéshez, hiszen tudtommal egy perc alatt négy fejlett oroszlánt, s köztük két hímet nemigen lőtt még egy afrikai vadász sem."

1930-ban Hailé Szelasszié, az addisz-abebai császár hadseregének főorvosa lett. 30 ezer ember gyógyításáért felelt, sokat tett az ország egészségügyi hálózatának kiépítéséért. Részt vett Hailé Szelasszié 1930. november 2-i koronázási ünnepségén is. Egy évtizedes abesszíniái orvosi munkájáért megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést, az Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrendet. 1936-ban az olasz invá- ziós csapatok elől Tanganyikába menekült. 1938-ban végleg hazatért Magyarországra. Vadász és úti élményeit földrajzi ismeretekben gazdag könyvben adta közre: Abesszínia a vadászok paradicsoma (1940).

Itthon folytatta orvosi munkáját, majd a Borsod megyei Ároktőn lett körzeti orvos. Amikor 1956 őszén a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Kittenberger-gyűjtemény elégett, a tulajdonában lévő trófeákat és állatbőröket felajánlotta a múzeumnak. Csak egy oroszlánbőrt, egy albínó keresztesmajom bundáját és szeretett hegedűit tartotta meg. 1962-ben ment nyugdíjba és költözött Mezőcsátra, 1971-ben bekövetkezett halála után ott temették el.

265