Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Felfedező magyar vadászok. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon 2012. május 11.-2012. október 30.

Teleki Samu és Höhnel 1886. november végén érkeztek Zanzibár szigetére, s kezdték meg expedíciójuk szervezését, melynek költségeit Teleki magánvagyonából fedezték. A kor legtapasztaltabb karavánvezetőit és közel 300 fős karavánt fogadtak fel. Az expedíció 17 tonnányi felszerelését 470 csomagra osztották szét. A Teleki expedíció 3000 kilométeres útvonala a Baringó tótól északra olyan vidékeken haladt át, melyeket a 19. század második felében a térképek még fehér foltként ábrázoltak. 1887 februárjában indultak a tengerpartról (ma Tanzánia), júniusban érkeztek meg a Kilimandzsáróhoz. Teleki megpróbálkozott a hegyóriás megmászásával, 5310 méteres magasságig jutott fel.

A harcos természetű maszájok között Teleki nagy tekintélyre tesz szert. Kikujuföldön áthaladva azonban többször halálos áldozatokat követelő fegyveres összecsapásba keveredtek az expedíciót megtámadó törzs tagjaival.

Októberben a Kenya-hegy megmászásakor Teleki elsőként érte el a hóhatárt 4680 méteres magasságban. Eközben jó vadászterületeken haladtak át, és Teleki vadászpuskájával egyedül látta el a 300 fős expedíciót friss hússal.

1888 márciusában jutottak el a Teleki által Rudolf trónörökösről elnevezett tóhoz (ma Kenyában Turkana-tó) és fedezték fel a tótól 5 kilométerre délre magasodó, 646 méter magas, akkor éppen működésben levő tűzhányót, melyet máig Teleki-vulkánnak neveznek. Tovább folytatva útjukat eljutottak Kelet-Afrika másik lefolyástalan sós tavához, melyet Stefánia-tónak neveztek el (ma Etiópiában Chew Bahir-tó). Sivatagos vidéken áthaladva, éhínségtől szenvedve térték vissza Mombasába 1888 október végén.

Ismeretlen, vagy alig ismert törzsekről, népcsoportokról gyűjtöttek forrásértékű, hiteles információkat. Teleki és Höhnel értékes és máig egyedülálló fotódokumentációt készített, mely a 19. századi Kelet-Afrika természeti képéről, településeiről, népeiről jelentős információkat rögzített. A 338 darabból álló tárgyi anyaguk a Magyar Néprajzi Múzeum afrikai gyűjteményének alapjává vált. A Rudolf- és Stefánia-tavak, valamint a Teleki-vulkán felfedezése kiindulópontul szolgáltak a kelet-afrikai árokrendszer kialakulását magyarázó új földfejlődéstörténeti elméletnek. Teleki nevét egy májmoha és 6 virágos növényfaj viseli. Legismertebb ezek közül a Kenya-hegyen 3-4000 méter magasságban megtalált Lobelia telekii Schweininf, és a Kilimandzsárón a Senecio telekii Schweininf. Teleki nevét viseli a kenyai Mount Kenya nyugati oldalán található glaciális eredetű völgy, valamint a Kenya-hegy központi csúcsrégiójától délre a Shipton-, Tilma- és Sommerfelt-csúcs közötti cirkuszvölgyben, körülbelül 4360 méter tengerszint feletti magasságban található tengerszem (Teleki Tarn).

Teleki Samu 1893-ban Indiába, Szumátra és Jáva szigetére utazott. Harmadik afrikai útján, 1895-ben újra megkísérelte a Kilimandzsáró meghódítását, az 5895 méteres csúcsot azonban most sem sikerült elérnie. Munkásságát elismerve számos tudományos társaság kitüntette, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1916-ban Budapesten hunyt el, Sáromberkén a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

264