Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Történelmi családok a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kiállításain

A család betléri ága vitte tovább az Andrássy nevet a 20. században. A politikai, gazdasági élet mellett a társasági élet meghatározó szereplői maradtak. Utazásokat tettek tanulmányozva a technikai fejlődést, megismerve más kultúrákat, vagy hódolva a vadászat örömeinek. Utóbbit itthoni birtokaikon is szívesen tették, hiszen a hatalmas erdőségeik, vadasparkjaik természetes és telepített vadállományban bővelkedtek. Az Andrássy család ifjabb nemzedéke közül Manó gyermekei Gömör megyéhez, Betlérhez kötődtek, míg Gyula és Aladár fiai Tivadar és Gyula, valamint Sándor Zemplén megyében töltötték gyermek és ifjúkorukat, később ott éltek birtokaikon.

A 2011-ben megvalósult kiállításon több intézmény műtárgyait csodálhatták meg az érdeklődők. A legtöbb, szám szerint 89 műtárgy, Betlérből érkezett. Figyelmet érdemeltek a MNM Rákóczi Múzeuma gyűjteményébe tartozó tárgyak is. Ezek között Andrássy György, Andrássy Gyula és Andrássy Manó nagyméretű olaj portréja restaurálás után most először volt látható együttesen múzeumi tárlaton. Restaurálásuk Sztojka Szilárd munkáját dicséri, anyagi támogatást a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott hozzá.

Károlyi és Windischgraetz-kiállítás

2012-ben a Károlyi és a Windischgraetz-család számos alakját, Abaúj és Zemplén megye évszázadait és a MNM Rákóczi Múzeumában őrzött tárgyi örökségét mutattuk be kiállításunkon. Ugyanakkor lehetőségünk volt olyan személyek, családi kapcsolatok, kultúrtörténeti események, gazdasági folyamatok felelevenítésére is, melyek csak szűk körben ismertek.

A témaválasztás tudatos. A Károlyi- és a Rákóczi-család története a szabadságharc időszakában összekapcsolódott. A 18. században a Rákócziak abaúji-zempléni birtoklása megszakadt, a Károlyiak ugyanakkor a füzérradványi uradalom révén jelentős politikai, gazdasági tényezővé emelkedtek ezen a vidéken. A Windischgraetz-családnév nem éppen jól csengő a magyar történelemben. Magyarországi birtoklásuk ugyanakkor a szabadság ősi fészkének számító Sárospatakon kezdődött a 19. század utolsó harmadában. Magyarrá válásukat, s viszonylag gyors beilleszkedésüket arisztokrata családjaink körébe jól mutatja a 20. század első harmadának végén, Károlyi István és Windischgraetz Mária Magdolna esküvője, s ezáltal a két család történetének összekapcsolódása.

Az Árpád-kori Kaplony nemzetségből származó nagykárolyi gróf Károlyi-család évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. Az ország legrégibb nemesi családjainak egyike, a legősibb birtokuk a Szatmár vármegyei Nagykároly. Az udvari és országos főméltóságot is betöltő Károlyi Mihályt (1585-1626) II. Mátyás 1609-ben emelte bárói rangra. Fia, László (1614-1689) Szatmár vármegye örökös főispánja a törökkel folytatott háború veszteségei kárpótlásaként kapta meg I. Lipóttól 1686-ban a füzéri uradalmat, a várat és javait az összes tartozékokkal, köztük a zálogban lévő radványi kastély kiválthatási jogával.

Ekkor kezdődött a Károlyi-család Abaúj vármegyei birtoklása. Az uradalomnak nevet adó, 13. századi eredetű füzéri vár ekkor már elhagyatott rom, Füzér szerepét fokozatosan Radvány vette át az uradalom élén.

251