Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Radnóti Klára: Moór Emánuel és dupla klaviatúrás zongorája

6. kép

A klaviatúra (a szerző felvétele)

a két billentyűsor. A megvásárolt hangszer sajnos nem játszható állapotú, pedáljai nem működnek, néhány billentyű borítása hiányos, a pianínóház sérüléseit csontenyv és fűrészpor keverékével töltötték ki.

Az alsó sor hangterjedelme hét oktáv (A-a), a felsőé valamivel szűkebb, hat oktáv és még 5 billentyű (E-a). Az alsó és felső billentyűsorok párhuzamosak, az alsó sor fehér billentyűinek a felső sor felé eső végén egy kis kiemelkedés (Tovey után a „hummock" kifejezést használjuk rá37) van, épp olyan magas, mint a fekete billentyűk, hogy megkönnyítse az alsóról a felső klaviatúrára való lépést, s ezzel is hozzájárul a kromatikus glisszandó lehetőségéhez. (6. kép) Egyszerre lehet az alsó és felső klaviatúrán játszani, természetes, könnyed kéztartással. A felső billentyűzet pont egy oktávval magasabban szól, mint az alsó. Az egyik pedál - az úgynevezett kapcsolópedál (coupler) - összekapcsolja a két klaviatúrát, így az alsó sorban leütött hangnak az oktávja is megszólal. Mindez azt eredményezi, hogy az oktáv-játék precízebbé válik, a kis kezű játékos is képes lesz a korábban lehetetlennek tűnő hangközök lefogására, valamint egyszerre több hang szólalhat meg, mint a hagyományos zongorán, azaz dúsabb hangzást lehet elérni. Mind az orgonára, mind a csembalóra írt kompozíciók eljátszhatok átírás nélkül. Az alsó klaviatúra bal oldalán van egy gomb, ha ezt mozdítjuk, akkor a kalapácsok és a húrok közé egyfajta hangtompító kerül, minek következtében a zongora hangja a csembalóéhoz közelít. A Moór-Klavier tehát egy csembalóregiszterrel is rendelkezik, ennek alkalmazásával a feltaláló szándékai szerint közelebb kerülünk a barokk zene