Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Radnóti Klára: Moór Emánuel és dupla klaviatúrás zongorája
ben nem volt erre fogadókészség, így egy időre letett ötletéről. 1920-ban - saját elmondása szerint egy álmát követően, amelyben Bachot játszott - azonban eltökélte magát: Bach legnagyobbrészt orgonára, olyan hangszerre írt, aminek két manuálja és pedálja volt, azaz Bach műveit zongorán is két manuálon kellene megszólaltatni. Egy régi pia- nínón próbálta ki, hogy át lehet-e átalakítani két manuálosra, s úgy vélte, sikerrel járhat. Miután senki sem kapott az ötleten, saját maga fogott neki a munkának két ács segítségével, és sikerült egy játszható, bár technikailag nem túl precíz hangszert megépítenie. Ezt mutatta meg aztán egy berni zongoragyártónak, aki némi gondolkodás után hajlandónak mutatkozott a gyártásra, ha részesedhet Moór szabadalmából.6 Moór 1920-ban Lausanne-ban kiadott brosúrája, majd a hangszer bemutatása nagy visszhangot keltett zenei berkekben. A zongora „tökéletesítése" ugyan Cristofori7 hangszere óta állandóan napirenden volt, s ha egy-egy célkitűzés meg is valósult, azonnal újabb és újabb kívánalmak kerültek előtérbe. Igazán viharos fejlődés a 19. századra jellemző, hisz akkoriban olyan művészek, mint Beethoven, Liszt, Schumann, Mendelssohn inspirálták a zongorakészítőket, akik a zongoramechanikát az igényeknek megfelelően folyamatosan fejlesztették. A sok változtatás természetesen nem mindig váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a fejlődés nem volt töretlen, egyenes vonalú, s közben egyes kísérletek kudarcba fulladtak. Nem vált be például Jankó Pál (1865-1919) zongoraművész és matematikus találmánya, a hatsoros klaviatúrával megalkotott, bonyolult írógépre emlékeztető hangszer, ami tömérdek billentyűjével inkább csak elrettentette a zongoristát,8 vagz a ma olz divatos ergonómikus elvek alapján kifejlesztett köríves klaviatúra, amivel többen is próbálkoztak.9 Moór Emánuel szabadalmát azonban komoly szakemberek üdvözölték lelkesen, s egy sor probléma megoldását remélték tőle. Egyik legelső támogatója Sir Donald Tovey, aki rögtön kipróbálta a hangszert, s tapasztalatait azonnal közzé is tette a Music & Letters hasábjain.10 11 A cikkben két fotót is közreadott, az egyiken ő maga látható az első Schmidt-Flohr gyártmányú duplex-pianí- nón játszva, a másik kép Moór Emánuelt ábrázolja, szintén egy két manuálos zongora előtt ülve.11 Csaknem ugyanekkor, 1922. március 14-én került sor a hangszer bemutatójára az angol Királyi Zenei Társaság előtt Moór Emánuel jelenlétében. F. Gilbert Webb (1853-1941) zenekritikus, orgonista vállalta a hangszer bemutatását, előadását Winifred 6 Shead, H. A. i. m. 58. 7 Bartolomeo Cristofori (1635-1731) Firenzében 1700 körül készíti el az új kalapács-mechanika első modelljét, a „gravicembalo col Piano e Forté", a legrégebbi ránk maradt zongora 1720-ból származik. 8 Jankó Pál 1883-ban szabadalmaztatott klaviatúrájáról 1. Gát József: A zongora története. Bp., 1964. 107-108. 9 Uo. 109-111. 10 Sir Donald Francis Tovey (1875-1940) zenei szakíró, maga is zongorista, zeneszerző, karmester, s az A. H. Fox Strangways (1859-1948) által 1920-ban alapított rangos muzikológiai folyóiratban jelentette meg írását. 11 Tovey, D.: The Pianoforte of Emmanuel Moor. Music & Letters 3. (1922) No. 1. 29^8. 205