Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kovács S. Tibor: Bem József (Józef Bem) tábornok díszszablyája

Pesten is megnyitotta „régiség mű-árubolt"-ját,12 amelyről a következőket írta a korabeli sajtó: „A kabinét homlokzatán kirakva a hajdani vitézkor századainak súlyos fegyverei...".13 Számos műgyűjtő, köztük Jankovich is rendkívül kedvelte az ismert magyar történelmi személyek műtárgyait. A gyűjteményébe való bekerüléshez sok esetben elég volt egy monogram, vagy felirat, amelyre jó példa a kollekció két apró, 17. századi liturgikus pohara, amelyre valaki később Báthory Zsigmond monogramját, valamint az 1586-os évszámot véste rá.14 A híres személyhez köthető, vagy hazafias provenienciával rendelkező régiséget igen jelentős összegért lehetett értékesíteni, s így nem volt ritka a hamisításuk, amelyre a Bem-szablya igen jó példa. A szóban forgó kardhoz számos szállal kötődik a Magyar Nemzeti Múzeum egy másik szablyája, amelyet sokáig Bethlen István erdélyi fejedelemhez (1630) kötöttek.15 (4. kép) Az aranyozott ezüstveretekkel és türkizekkel díszített szablya keresztvasán, valamint hüvelyén is ábrázolták a Beth- len-címert. A műtárgy egy 18. század vége felé ké szült tipikus huszárszablya pengével van szerelve. Az egyik lapba a Bethlen-címert míg a másikba a B: I: monogramot, valamint az 1627-es évszámot tausírozták arannyal.16 Ez a szablya sokkal igényesebb és egységesebb ötvösmunka, mint a Bem tábornokhoz fűződő fegyver. Az előbbi esetében jól utánozták egy 17. századi török díszszablya motívumkincsét, sőt még arra is ügyeltek, hogy a pengébe arab írásutánzatot marassanak. Ennek ellenére arra már nem figyeltek, hogy korabeli pengét válasszanak, megelégedtek egy olyan típussal, amelyet a 18. század közepe előtt nem készítettek hazánkban. A hamisítók számára a legfontosabb a híres személy címerének a többszöri ábrázolása volt, valamint a monogram és az évszám, hiszen így lehetett igazán jól értékesíteni. Magyarországon a dicső múlt fegyverei között legnépszerűbbek a szablyák voltak a hamisítók körében, de időnként vezéri buzogányok is kikerültek műhelyeikből.17

A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvergyűjteménye három olyan 19. századi készítésű díszbuzogányt őriz, amelyet erdélyi fejedelmek címerei, valamint nevei díszítenek és minden esetben rendelkeznek évszámmal. Az első műtárgy gerezdes, gömbalakú fejjel

12 Jelenkor 1835. július 11.

13 Regélő 1836. II. kötet 670.

14 Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteménye: Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Szerk.: Mikó Árpád. Bp., 2002.11., 166-167.

15 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 53.489., hossza: 104,5 cm, penge szélessége: 4,5 cm.; Lugosi ].-Temesváry F. i. m. 107.; Temesváry F. i. m. 103., 454. katalógus szám alatt. 19. századi készítésű, erdélyi fejedelmek címereivel díszített szablyák magyar magángyűjteményekben is előfordulnak, amelyre jó példa a budapesti Moró-gyűjtemény. Ebben a kollekcióban őriznek egy indiai jáde markolatú szablyát, amelyet a 19. században átalakítottak, hiszen türkizekkel és zománccal, valamint Bethlen-címerrel díszített hüvellyel látták el. Értékmentő szenvedély. Műtárgyak magyar magángyűjteményekből. Szerk.: Lichner Magda. Bp., 2008. 94. 1. kép.

16 Hasonló, 18. századi széles huszárszablya pengékkel szerelt kardok szép számban megtalálhatók intézményünk fegyvergyűjteményében. Lugosi ].-Temesváry F. i. m. 131-136., 175., 177.

17 Ennek valószínű oka az, hogy a 16-17. század folyamán a legfontosabb hatalmi jelvény egyértelműen a buzogány volt mind Erdélyben, mind a királyi Magyarországon. Kovács S. T. Huszárfegyverek i. m. 179-199.

152