Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kovács S. Tibor: Bem József (Józef Bem) tábornok díszszablyája

közepén készült fegyvere.8 A Bem-szablya hüvelyének elemzésénél szeretném előrebo- csájtani, hogy magyar és erdélyi fegyvereket - tudomásom szerint - egyetlen esetben sem díszítettek korállal. Ilyen módon Európában csak török szablyákat és jatagánokat ékesítettek, amelyre a legkorábbi példa a 18. század közepéről való.9 A Hadtörténeti Múzeum Fegyvergyűjteménye őriz egy aláhajló keresztvasú, korállokkal és türkizekkel kirakott török szablyát, amelynek a pengéje a rajta lévő arab évszám szerint 1795-ben készült.10 11

Az előbb leírtak alapján a Bem-szablya nem lehet 17. századi munka, hanem jóval később készülhetett el. Véleményem szerint az ok egyértelmű, vagyis hamisítottak egy szablyát, amelyet később II. Rákóczi György erdélyi fejedelem kardjaként értékesítettek. Valahonnan kerítettek a hamisítók egy török-balkáni, 18. század végén készült szablyát, majd a saruveretet és a markolatot eltávolították. A markolat és a keresztvas elkészítésében mintaként egy 17. századi szablyát vettek alapul, míg a saruveretet a torkolatverethez és a felkötőpántokhoz hasonlatosan készítették el. A pengén egyszer, míg a hüvelyen a biztonság kedvéért két esetben is ábrázolták öntött, illetve megvésett formában a Rákóczi-címert. Szeretném hangsúlyozni, hogy a 16-17. századi magyar főúri kardokon kizárólag csak a markolatkupakba vésett, vagy a pengébe maratott címer és monogram jelzi a tulajdonos személyét.11

A Bem-szablya elkészítésének legutolsó lehetséges éve 1849, de sokkal valószínűbb, hogy korábban, feltehetően a 19. század első harmadában készült el. Hazánkban ugyanis a 19. század elejétől igen népszerűvé vált a társadalom tehetős tagjai között a régiségek gyűjtése. A kor legismertebb műgyűjtője Jankovich Miklós (1772-1846) volt, akinek számos régiségkereskedő, többek között a híres-hírhedt „antikvárius", Litteráti Nemes Sámuel (1794-1842) is szép számmal szállította a műtárgyakat. Litteráti 1835-ben már

8 Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp., 1971. 80-81.; Lugosi J.-Temesváry F. i. m. 57., Kovács, Tibor S.: Splendeur de L'Armurerie Hongroise. Bruxelles, 1999. 36.; „Fényes kantár, míves nyereg...". Fejedelmi fegyverek, főúri lófelszerelés Erdélyből és a királyi Magyarországról. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. 2004. december 21.-2005. február 28. Szerk.: Kovács Tibor. Bp„ 2004.39.

9 Die Karlsruher Türkenbeute. Die „Türckische Kammer" des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden-Baden. Bearb.: Ernst Petrasch et al. München, 1991. 193-195.; Ayhan, Ahmet: Topkapi Palace Museum. Arms Collection. Istanbul, [2012], 171,186.

10 Lugosi J.-Temesváry F. i. m. 164.; Hasonló korú, türkizekkel és korállokkal kirakott török szab- lyahüvelyt őriz a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvergyűjteménye, Ltsz.: 56.4035., hossza: 70,5 cm.

11 Bebek György 16. század közepén készült pompás szablyájának csak a markolatkupakjába van vésve a Bebek-címer és a G(eorgius) B(ebek) monogram. A szigetvári hős, Zrínyi Miklós híres szablyája is hasonló módon készült. Itt ugyancsak a markolatkupakba van vésve a Zrínyi-címer, amely mellett az 1562-es évszám is olvasható. Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15-17. században. Bp., 2010. 87-89., 36. és 38. kép.; A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyver- gyűjteménye két szablyát is őriz Rákóczi Lászlótól, amelyek a 17. század közepén készültek. Mindkét darabnál a penge egyik lapjában látható a Rákóczi-címer, felette a tulajdonos nevének és címeinek rövidítése, míg alatta a főúr jelmondata: DOMINE DIRIGE VIAS MEAS. Az előbbiek maratott technikával készültek, amelyeket utána aranyozással láttak el. Kovács S. T. Huszárfegyverek i. m. 95., 44. kép; Lugosi J.-Temesváry F. i. m. 74—75.

150