Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

A dévai gyülekezet Bethlenből származó aranyozott ezüst tányérjáról korábban61 azt feltételeztük, hogy a marosillyei egyházat támogató bethleni Bethlen család közvetítésével került a 19. század elején Dévára, mivel eredetileg Bethlen Elek adományozta a bethleni várbeli templom számára.62 A bethleni várat a Rákóczi szabadságharc után rombolták le, a vártemplom ekkor szűnt meg,63 kegyszerei a bethleni református templom tulajdonába kerültek, ahonnan a 18. század végén a tányért Dévára adományozták, az átadás körülményeit nem ismerjük. Ebben az esetben csupán a fennmaradt tárgy tanúskodik a segélykérő közbenjárásról.

A gyűjtőutak alkalmával az egyházközségek mellett a legátus által bejárt terület tehetősebb tagjai, a városi céhek64 is segítették a rászorulókat textíliákkal és klenó- diumokkal. Mivel jelen pillanatig nem sikerült nyomára bukkanni egyetlen olyan libellusnak sem, amelybe a pénzadományok mellett ingóságokat is bevezettek volna, ezért a jegyzőkönyvek és a fennmaradt emlékanyag szórványos adataival kell beérnünk. A tárgyak felirataiban szereplő adományozók azonosítását az eddig tisztázatlan birtok- viszonyok és genealógiai adatok hiánya nehezíti, így az egyházközségi adományoknál jóval nehezebb meghatározni a patrónus és eklézsia közti viszonyt, megállapítani azt, hogy mikor beszélhetünk segélykérő közbenjárásról.

A segélykérő körút közvetlen hatását az úrasztali készlet alakulására a kézdimátisfalvi egyházközség esetén keresztül mutatjuk be. A kézdimátisfalvi egyház úrasztali készlete jelentősen károsodott az 1778-as tűzvész alkalmával, ekkor a kurátornál álló eklézsialáda a benne lévő klenódiumokkal együtt elégett. A 18. század folyamán többször leltárba vett úrasztali edények és textíliák java része megsemmisült,65 az 1779-es jegyzék adatai szerint két szőnyeg, a keresztelő kanna és az ónpalack élte túl a katasztrófát.66 Az említett keresztelő kanna nem szerepel a korábbi összeírásokban, a későbbi leltárak sem tartalmazzák. Az eklézsia „romlásának s sacramentumhoz való edény és ruhabéli

61 Kovács Mária-Márta\ 16-18. századi ötvösmunkák a dévai és hátszegi gyülekezetekben. Református Szemle 100. (2007) 4. sz. 834-862. 840.

62 L. a tányér feliratát uo.

63 Szolnok-Dobokavármegye monográphiája. II. Szerk.: Kádár József. Deés, 1900.179., 185.

64 A városi céhek adományaiból származó úrasztali edényekről bővebben 1. Kovács Mária- Márta: Céhedények egyházi funkcióban. In: Liber discipulorum. Tanulmányok Kovács András 60. születésnapjára. Szerk.: Kovács Zsolt-Sarkadi Nagy Emese-Weisz Attila. Kolozsvár, 2011. 181-195.

65 1735: „Egy aranyas ezüst pohár. Egy ötödfél fertályos ón palack. Egy ón talpas pohárocska tángyérával. Három ón tángyér." (KOEmLvt-KezdiJkv (1735-1743) föl. 10.); 1759: „Egy aranyas ezüst pohár, egy ötödfél fertályos ón palack, két ón tányérok." (KOEmLvt-KezdiJkv (1759-1767) föl. 3.) Az 1762., 1767. és 1775. évi vizitációs jegyzőkönyv tételei azonosak az 1759- es összeírással. (KOEmLvt-KezdiJkv (1759-1767) föl. 54., föl. 171.; KOEmLvt-KezdiJkv (1775— 1803) föl. 10.)

66 1779: „Hanem amelyek egyebütt voltának, úgymint: két szőnyegek, egy keresztelő kanna és egy ötödfél fertállyos szegeletes ón palack, fedél nélkül meg vágynak." KOEmLvt-KezdiJkv (1775-1803) föl. 167.

13