Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Aczél Eszter: A Lőw harangöntő család működése Magyarországon

3. kép Lőw Károly József keresztlevele, 1868. (Fotó: Dabasi András) tereknél bővítette. A vándorkönyv hivatalos bejegyzései szerint Győrött (1842), Bécsben, Prágában, azután Drezdában, Lipcsében (1846), Halléban (1848), Wittenbergben, majd Berlinben dolgozott szorgalmatosan, mígnem Drezdán, Pozsonyon keresztül visszatért, befejezvén céhes legényvándorlását. Vélhetően vándorló rézművesként tovább járta a világot, mígnem 1855. május 29-ével végleg hazatért, s apjánál űzte tovább a rézműves mesterségét, majd együtt alapíthatták a harangöntő üzemet. Közben 1850-ben nőül vette az 1830-ban született Lieder Bertát, a Drezdából 1820ban Budára települt Karl Friedrich Lieder (Drezda, 1801-Buda, 1843) leányát. Házasságukból két fiú és hat leány született. Ehhez kapcsolódóan számunkra különösen fontos, hogy közülük az 1868. november 17-én született Károly József nevű fiának a tabáni plébános által kiállított keresztlevelében (3. kép) a római katolikus vallású apa már mint Lőw Mauritius campanarum fusormagister, azaz harangöntő mester került bejegyzésre.

5 Lakhelyük már ekkor Buda, Tabán, Atilla u. 655-ben volt. A Tabánban ekkorra a török uralom idején elmenekült magyar lakosság helyére betelepült különböző délszláv népek, s kisebb számban németek éltek. A szőlőművelők mellett jelentős az iparosok és a kereskedők száma is. Lőw Móric idősebb fia, Lajos (1851-1879) szintén kitanulta a harangöntő mesterséget. A mesterségbeli jártasság megszerzését Lőw Lajos 1869. augusztus 15-én, majd 1874. április 12-én Budán kelt bizonyítványai tanúsítják. A négy évi inaskodást igazoló 5 Magyar Nemzeti Múzeum Ipartörténeti Gyűjtemény, Ltsz.: 2002.5.g.3.