Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Pallos Lajos: A Magyar Királyi Szent István Rend jelvényei a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában

Az arany kereszt mind a négy szárát egy-egy nagyobb és két-két kisebb smaragd alkotja. A felső keresztszár két kisebb smaragdja hiányzik. A kereszt szárvégei ívesen záródnak. A kereszt közepén a rubin mezőben a smaragd hármas halom felett a kettős kereszt és M T monogram gyémántokból kirakva. A kettős kereszt talpánál arany korona. A medalion körirata alul egy hatágú csillagot fog közre. A kereszt zöld-piros-zöld női csokorszalagon függ egy gyémántokkal kirakott ovális karika közvetítésével. A rendjelet a királynő halála után a bécsi Schatzkammerben őrizték, majd a Monarchia közös javairól döntő 1932. évi velencei egyezmény alapján 1933-ban került Magyarországra, a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. A jelvény a királynő személyes példánya volt, amelyet rendszeresen viselt. 2. A Magyar Királyi Szent István Rend nagykeresztje a rendi láncon (2. kép) A lánc: 18. század utolsó harmada. A jelvény: 19. század második fele. Anyaga: arany, zománc A lánc hossza: 1015 mm A kereszt mérete a koronával: 77*45 mm A lánc súlya: 410 g Ltsz.: 64.978. (lánc); 1.979. (jelvény) A rendi láncot Szent István (Sanctus Stephanus) és Mária Terézia nevének egymást váltó kezdőbetűi az SS és MT alkotják úgy, hogy azokat a barokk stílusú magyar királyi korona, a Szent Korona választja el. így a koronából 24, az SS és az MT kezdőbetűből 13, illetve 12 szem teszi ki a teljes láncot. A lánc középső eleme egy koszorú, amelyben a Habsburg Ház szimbóluma, egy sas látható, körötte a STRINGIT AMORE (a szeretet köt egybe / szeretettel köt) felirat. A középső elem hátoldalán IGA felirattal beütés. A Magyar Nemzeti Múzeum lánca hiányos, mindössze 18 korona és 8-8 SS és MT szem alkotja, de a láncszemek a középső elemhez képest egyenlő arányban helyezkednek el. A lánc középső eleméhez karikával csatlakozik a Szent Korona közbeiktatásával a rendi jelvény. A koronához a kereszt barokkos füllel kapcsolódik. A kereszt szárvégei háromszoros ívvel záródnak. Az előlapi felirat erősen kopott. A hátlap eredeti medalionja hiányzik, pótlásul modern foglalatban, átlátszó műanyag lemez alatt egy nyomatból kivágott hátlapi ábrázolást helyeztek el. A kereszt alsó szára mindkét oldalon sérült. A jelvény több problémát is felvet. Eredetileg a nagykereszt és a középkereszt mérete azonos volt. Azonban a 19. század második felében a nagykereszt és a középkereszt mérete már eltért egymástól. A középkeresztek e korból ismeretes példányai 44-45 milliméter átmérőjűek, míg a nagykeresztek átmérője 49-50 milliméter, vagyis méreteik szűk határok között változnak. A láncon lévő jelvény formája alapján legkorábban a 19. század második felére datálható és középkeresztnek készült, majd a két darabot utólagosan illesztették egybe. A jelvényen fémjel nincs. A múzeumban őrzött rendi relikviák egyik legértékesebb, ugyanakkor kevésbé vizsgált darabja az aranyból készült rendi lánc, amely az alapításkor készült a 18. században. A lánc alkotóelemei szépen kidolgozottak, különösen a középső láncszem, valamint a monogramok, amelyek stilizált növényi ornamentikából épülnek fel. A lánc jelenlétének eredetét a rend jelvényei között a középkori uralkodók által alapított rendek jelvényhasználatában lelhetjük fel. A Szent István Rend statútumainak 10. cikkelye