Folia historica 27
II. KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: -Szvitek Róbert József Kiss János ötvöskönyve
metszetek, mintalapok, mintakönyvek legkorábbi példái közé tartoznak a textilművesség mestereinek szánt kiadványok, 5 7 de már a 16. század közepétől készülnek mintalapok ötvösöknek, különböző kerámiafélék készítőinek, díszítő festéshez. Különösen sok ilyen metszetes mintalap került ki Nürnberg és Antwerpen nyomdáiból. A minták inventorai és metszői már nem voltak feltétlenül művelő kézművesek, bár ismertek közöttük ötvös, szobrász képzettséggel rendelkező mesterek. 5 8 A mintalapokat a műhelyek, mesterek örökítették tovább utódaiknak. A rajtuk szereplő formák, ornamensek keletkezésük után, generációkkal később is felbukkanhatnak tárgyakon. De éppen a magyarországi ötvöskönyvekből, így Kiss János művéből állapítható meg az is, hogy a mintalapok ábrái akár évszázadok múltán is szolgálhatnak kiindulópontul ötvösök példametszéseihez. Ezek a többnyire (vörös)réz dúcra készített munkák az ötvösöcéhbe belépni kívánó legények kötelező feladati közé tartoztak. A vésés nagy ügyességet igénylő technikáját legkönnyebben a kis lemezeken lehetett elsajátítani, gyakorolni. Bár nem kerültek be a mesterremek tárgyak közé, az inasszegődtetésnek, és -felszabadulásnak azonban feltétele volt ilyen példametszések készítése. így a nagymúltú kassai ötvöscéh 1639-es inasszegődtetési rendjében is előírták tizenkét példa bemutatását. 5 9 A mintalapok mellett az ötvösök saját rajzaikon, vázlataikon örökítették meg a gyakorlatban legfontosabb típusokat vagy az éppen számukra különösen tetsző formákat, dekorációkat. Kiss János könyve ceruzarajzainak túlnyomó többsége világi ezüstművet ábrázol, egy 1805-ös évszámot viselő votív 6 0 kivételével. Egy - feltehetően filigrándíszes gombon kívül ékszerek sem szerepelnek a rajzok között. A tárgyak rajzait szinte minden esetben hozzájuk rendelt megnevezés, gyakran súlymegjelölés is kíséri. Az evőeszközökhöz készült ábrák valószínűleg afféle „szabásminták" voltak: erre utal a francia villa rajza, melyen a villa ágait nem jelölte a rajz készítője, csak a villa lapátrészének jellegzetes, trapéz alakban összeszűkülő végződését. A kanalak között találunk gazdálkodó (azaz tálaló), evő-, és kávés kanalakat is. A kanalak merítője a magyarországi emlékanyagban a 18. század utolsó éveitől népszerű tojásdad forma, a szár végződése félkör alakban ívelt. Az asztali edények között van baluszter forma nádméz porozó (cukorszóró), urna- és doboz forma cukordoboz, (3. kép) sótartó, több gyertyatartó, úti étkészlet, (4. kép) lábos, kis kannácska és kancsó (5. kép) is. A rajzok közül több is az előkelő háztartásokban divatos toalett-készletek ezüstműveihez készült. így például szerepel kö57 F.M.: Lace Pattern Books of the Sixteenth Century. The Metropolitan Museum of Art Bulletin 14. (1919) Vol. 4. 86-89. 58 Például az 1490 körül született Peter Flötner a 16. század kezdetén Augsburgban működött szobrászként. Később, Nürnbergben azonban termékeny rajzoló-metszőként működött, akinek művei kiváló alapul szolgáltak bútorokhoz, ötösművekhez, de számos könyvhöz is készített illusztrációkat. De továbbra is készített kisbronzokat, melyek később - mintalapjaihoz hasonlóan - széles körben, sokáig másolt modellekké váltak. Munkáinak hatása egész KözépEurópában, így a hazai ötvösségben is jelentős. L. Mihalik József. Beham és Flötner művészete hazai emlékeken. Archaeologiai Értesítő ú. f. 18. (1898) 289-305. 59 Dr. Szendrei János: Egy ötvös-remek a múlt századból. Magyar Iparművészet 1. (1898) 296. 60 Otvöskönyv, fol. 96. Enyhén domború, szív alakú lemez, a felső két ívben egy szempár. A 18-19. század fordulójáról számos hasonló emléket ismerünk, melyeket egykor a népszerű búcsújáróhelyek csodatévőnek tartott kegyképei, kegyszobrai köré akasztottak a hívek. 159
