Folia historica 26

II. Közlemények - Kovács S. Tibor: Thúry György kanizsai kapitány pallosa

motívumokkal megegyezően díszítették.

2

1 AThúry féle pallos másik érdekessége, hogy hosszú keresztvasának végei nyomottgömbben végződnek, amely típus az 1550-es években készült török szablyák jellegzetessége.

2

2 A kanizsai kapitány kardjának harmadik érdekessége, hogy a pallos markolata és markolatgombja nem az eredeti török változat, hanem egy magyar. A 16. század 20-as éveiben kezdett felbukkanni ez a típus, amelynek a jellegzetessége a lapos, előreugró csúcsú, felülnézetben pedig csepp formájú markolatgomb.

2

3 Véleményünk szerint a Thúry pallos a 16. század közepén készült, és ajándék, vagy hadizsákmány formájában került a híres végvári vitézhez, aki markolatát átszereltette, majd használatba vette. A Thúryt ábrázoló metszeten a kanizsai kapitány egy olyan szablyát visel, amely a kettős felkötőpántok és a széles, nyomottgömbben végződő keresztvas miatt nagyban hasonlít erre a pallosra (lásd 2. kép). Igen érdekes, hogy a magyarországi tárgyi emlékanyagban a 15. század második felében jelentek meg nagyobb számban a pallosok, amelyek ebben az időben tompa hegyű, széles, kétélű pengével rendelkező kardok voltak.

2

4 A 16. század első felében a szablyák növekvő népszerűsége mellett a magyar kardok még használatban voltak, amelyek szívósan őrizték a 15. század végén kialakult formájukat. Az 1550-es, 1560as évek után viszont már nem találkozunk többé a tárgyi emlékanyagban velük, mert helyüket átadták a magyar szablya markolatával szerelt pallosoknak.

2

5 Tulajdonképpen elmondható az, hogy hazánkban ebben az időben a legfontosabb fegyver a szablya volt, és a még meglévő kardjaink ezért kerültek átszerelve „lóra való pallos" néven a nyeregre és váltak kiegészítő fegyverré a hegyestőrrel párhuzamosan. A korábban használt magyar kard, szablyamarkolattal immár pallos néven szerepelt „lóra való", vagy ritkábban „nyakbavető" változatban. Ez utóbbi esetben a viszonylag rövid, széles pengéjű fegyvert az övre, vagy gyakrabban a jobb vállon átvetett kardfekötőre erősítették és szablya helyett viselték. A kanizsai kapitány fegyvere ennek az új palloshasználatnak az egyik legszemléletesebb példája. A közelmúltban vetődött fel az a gondolat, amely párhuzamot vont a Thúry-féle pallos és a 10. század utolsó negyedében felbukkanó ún. szablyakardok között.

2

6 Ezek olyan fegyverek voltak, amelyeknél kardcsiszárjaink eltávolították a nyugati típusú kardok markolatgombját, oldalra hajlították markolatvasát és szablya keresztvasat húztak 21 The Splendour of Turkish Civilization. Ottoman Treasures of the Topkapi Palace. Tokyo, 1988. 30-33; Gerelyes Ibolya: Török ékszerek. Évezredek, évszázadok kincsei. VII. Szerk.: Garam Éva. Bp., é. n. [1994] 8. ' 22 Alexander, David: The silver Dragon and the golden Fish. Gladius 23. (2003) 217. 23 Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században. Folia Archaeologica 44. (1995) 216-217.; Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar országos Levéltárban. Bp., 1987. 71. 24 Ennek a típusnak a legjellegzetesebb példáját a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvergyűjteménye őrzi. Ltsz.: 55.3133., hossza: 119,3 cm, penge szélessége: 5 cm, lelőhelye: Solymár 25 Aló. század második negyedében készült az a pompás kard, amelyet szintén a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Ltsz.: 55.3212., hossza: 115 cm, penge szélessége: 5 cm; A bécsi i. m. 44. 70. katalógusszámon. 26 Töll László: Élet és halál urai a csatatereken-elődeink fegyverei. In: Veszprétny László: Az Árpádés Anjou-kor csatái, hadjáratai. Bp., 2008. 21-22.; В. Szabó János szíves szóbeli közlése. 82