Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Jalsovszky Katalin: Elrejtve, elkobozva, bűnjelként mellékelve. Az 1956-os magyar forradalom fotográfiái

lapokban, könyvekben, emigráns kiadványokban megjelent fotókat a társadalom többsége nem láthatta. Ha ezek a nyomdatermékek be is jutottak az országba, a könyvtárak zárt gyűjteményeibe kerültek, s csak külön engedéllyel rendelkező kutatók vehették kézbe. A Kádár korszak évtizedeiben 1956 októbere tabu téma volt, amelyet a hatalom a vizuális emlékezetből is igyekezett kitörölni. Csak azok a képek kerülhettek a nyilvánosság elé, amelyek megfeleltek az 1956 decemberében kialakított ellenforradalom koncepció igazolására. A megtorlás éveinek agresszív ellenforradalom-propagandáját a puha diktatúra évtizedeiI ben a hallgatás, a felejtetés korszaka követte. Az 1989-es rendszerváltás meghozta a forradalom erkölcsi-politikai rehabilitációját, emlékének hirtelen feltámadását. Az 50. évforduló megünneplésekor mégis azzal kell szembesülnünk, hogy a forradalomról a fiatalabb generáció szinte semmit nem tud, s 1956 emléke mintha ismét visszaszorult volna a „kollektív tudatalatti" tartományába. A jelenségre sokféle társadalmi, politikai, ideológiai, emlékezetszociológiai megközelítésben kereshető a magyarázat, van azonban egy olyan összetevő is, amellyel mindeddig alig foglalkoztak, s ez a forradalom vizuális emlékezetének alakulása. Pedig az érzelmekkel összefonódó, melyen bevésődő képeknek, vagy éppen ezek hiányának elsődleges szerepe van az emlékezet ébren tartásában vagy elhalványulásában. Könnyen szertefoszlik azoknak az eseményeknek az emléke, melyeket nem horgonyoznak le elménkben ismert, újra és újra megtekinthető fotográfiák. A forradalom leverése után akadtak olyanok is - s ehhez sem kevés bátorság kellett akik nem semmisítették meg az 1956 őszén keletkezett, birtokukban lévő fényképeket. Padláson, pincében, kamrában, szekrények mélyére rejtve, kertek sarkában elásva sok ezer negatív-tekercs és nagyítás élte túl a következő évtizedeket, s ezek a rendszerváltás után lassacskán előkerültek rejtekhelyeikről. Többek között ezeknek a képi forrásoknak is köszönhetjük, hogy ma lehetőségünk van a nemzeti emlékezet folytonosságának helyreállítására, a forradalom és megtorlás valóságos történetének feltárására. Kiállításunkon ezeket a titokban megőrzött, vagy levéltárak egykor zárt anyagaiba került fotókat, valamint a hatóságok által elkobzott, bírósági peranyagokhoz bűnjelként, bizonyítékként csatolt fényképeket, és a hozzájuk fűződő történeteket tártuk a látogatók elé. E történetek néha talán banálisak, gyakran tragikusak, de mögöttük emberi tettek, jellemek, sorsok húzódnak, s a mindennapok históriáját voltaképpen ezek alkotják. 212