Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix: A Magyar Nemzeti Múzeum tevékenyége az 1956-os forradalom emlékévében

Emellett annak ellenére, hogy a megtorlás időszakában sokan félelemből megsemmisítették a birtokukban lévő, forradalommal kapcsolatos dokumentumokat - hiszen nem kívántak sem maguk, sem mások ellen terhelő bizonyítékkal szolgálni -, mégis éppen a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek olyan fényképek 1956-1964 között, amelyek nem az aktuális hatalmi koncepciót szolgálták. 1964-ig, a MTNM Történelmi Képcsarnoka fotógyűjteményének és a LTM Fotótárának egyesítéséig mintegy 100 kisméretű, jó minőségű amatőr felvétel került Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe. Köztük 1957-ben egy olyan sorozat, amelynek feliratai nem a hivatalos ellenforradalom felfogás terminológiájával fogalmazódtak meg, s amelyeket nyilvánvalóan a felvételek készítője írt. Ez arra utal, hogy a megtorlás és megfélemlítés legkeményebb időszakában az ajándékozó megbízott a Nemzeti Múzeumban és a fényképeket átvevő muzeológusban. A két gyűjtemény egyesítésekor tehát volt egy nagyszámú, s abban fontos képeket is tartalmazó gyűjtemény, amely azonban a következő évtizedekben már kevéssé gyarapodott.

4 Az Eremtár gyűjteményébe 1956 vége és 1965 között 27 darab 56-os jelvény került, amelyek között két sorozat volt kiemelkedően fontos. Az egyik 9 darabból álló sorozatot 1957 júniusában leltározták a gyűjteménybe. A másik, 7 darabból álló sorozatot 1961-ben Boczán Károly jelvénykészítő ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

5 A Történeti Tár különböző gyűjteményeibe is kerültek az évek folyamán a forradalommal kapcsolatos tárgyak.

6 A megtorlások időszaka után működött „a felejtetés mechanizmusa", s akinek még volt birtokában bármilyen tárgyi emlék - fénykép, irat, igazolvány, plakát, röpcédula, falragasz, újság, jelvény - pincében, padláson, kertben elásva, szekrények mélyén, komódfíókok alján, csillárok belsejében és ki tudja még hányféle rejtekhelyen őrizte egészen az 1980-as évek közepéig-végéig. A közgyűjteményekbe mégis bekerülő anyagok, egy-egy nyomtatvány, külföldi kiadvány, dokumentum, újságszám azonnal a „zárolt" anyagok csoportjába került. A nyolcvanas években, majd a rendszerváltást követően lassan megemelkedett a közgyűjteményekbe, így a hozzánk kerülő tárgyak, képek, dokumentumok száma. Sokan ekkor vették elő elrejtett negatívjaikat, röplapjaikat, s hozták haza a külföldre vitt képeket, újságokat, nyomtatványokat. Az 1956 után eltelt évtizedekben jelentősebb mennyiségű emlékanyag gyűlt tehát össze a Nemzeti Múzeumban, de célzott, szisztematikus gyűjtőmunka e tárgykörben egészen 2004ig nem folyt. Az ötvenedik évfordulóra készülve, 2004 őszétől kezdtük meg a forradalom muzeális emlékeinek intenzív gyűjtését. Napilapokban, történelmi ismeretterjesztő folyóiratokban, szórólapokon, internetes honlapunkon felhívást tettünk közzé, amelyben kértük, hogy fényképfelvételeket, tárgyakat és mindenféle, a forradalommal kapcsolatos dokumentumot juttassanak el hozzánk, helyezzenek el gyűjteményünkben ajándékként vagy térítés ellenében. Gyűjtéssel újkoros muzeológus kollégáink közül hatan foglalkoztak folyamatosan, s ha a töredék napi ilyen tevékenységüket összegezzük, mintegy 360 teljes munkanapot kapunk csak 2006-ban. A gyűjtés és rendezés során valamennyi muzeológus gondosan összegyűjtötte, rögzítette az ajándékozók, eladók szóbeli vagy írásbeli visszaemlékezéseit, a tárgyakhoz, a fényképekhez kapcsolódó emlékeit, s életút adataikat is. A gyűjteményeinkbe került fényképek, dokumentumok, tárgyak túlnyomó többségét ajándékként kaptuk meg, a vásárlások száma jóval kevesebb volt. 4 Uo. 5 Pallos Lajos: 1956 jelvényei a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában. Történeti Muzeológiai Szemle 7. (2007) 177. 6 Ld. erről Gál Vilmos cikkét a közlemények rovatban. 7