Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Baják László - Balahó Zoltán - Sedlmayr Krisztina: Történeti Tár

létrehozásának ugyanis részese volt Dudás József is. Dudás ezt követően ugyan áttette a székhelyét Pestre, a Szabad Nép székházba (Blaha Lujza tér), de a kapcsolata nem szakadt meg a II. kerületi szervezettel sem. 1. Budapest, 1956. (X. 25. után.)

5

4 A szerző és a kiadó ismeretlen. 29,6x21 cm (A/4) nagyságú papírlapon stencilezett szöveg. Lt. sz.: 2005. 22. 1. A gyűjteményben új, a szakirodalomban közöletlen. Az Ártatlanok Forradalma Az utcán dübörög a tank, géppuskák ropognak, a rádió szól és az éter üzen. Virágokat hajtott az ifjú szabadság! Az árulók didergő panasszá hervad a lármás hazugság s nincs, aki higgye, már gyáva visszhangja is szűnt, így tisztul az élet, míg harcol a nappal és éj és alkonyi ködbe hanyatlik a rabszolgaság. Én láttam a lángot, hogy gyulladt Jel azon az estén, a nagy téren lobogtak a forradalom tüzei, de láttam a vért is, zsenge ifjak, lányok testét holtmereven feküdni Rákóczy szobra alatt: örökre megújult sebei nemes nemzetünknek! Gépükbe bújva őrizték őket gyilkosaik, vad kezük fegyverükön, Rideg ércet szorított, üres szemükből ó, tova tünt el az értelem? Micsoda pestis, dögvész, átok sújtotta őket, sodort ily mélyre embernek született lelkeket? Alltak a hídnál, a téren, az Újépületnél, védeni önkényt, rabláncot, börtönök pincéjét, de egy börtönt védett mind: életük koporsóját. Mert hol vannak az évek? Eletünk rabolták el, az alkotó álmot, nyugalmat, vidám aratást, Nincs kifosztottan köztünk, de nincs nyertese sem a játszmának' melyben emberi létünk volt tét. De hiába itt minden, mert mi halva is élünk a lángsírból támad fel most nemzet és nemzedék, láss minket, világ! Gyermekek emelik most a zászlót, melyből a jog kitépte már a szégyen címerét, Gyermekkéz fogja teherautók kormánykerekét, gyermekcsapat épít barrikádot a vak éjben, Ok ragadtak puskát s ők vetnek gránátokat értünk, kiket gúsbakötött gond és tapasztalás. Arca sápadt, szeme véres ennek a csapatnak 54 A vers utal az X. 25-i parlament előtti mészárlásra - „holtmereven feküdni Rákóczy szobra alatt" tehát ezt követően íródott. 68