Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés

A kiállításon látogatóink olyan tárgyakat is láthattak, amelyek nem kerültek a gyűjteményeinkbe, ezek rövid összefoglaló ismertetését a Történeti Tár munkatársa Balahó Zoltán készítette el, amit az egyes gyűjtemények tárgyleírásai után közlünk. A több mint két éves célzott gyűjtést követő ünnepi, a múzeum történetében különleges újszerzeményi kiállítás céljait a kiállítás bevezető tablója és a kiállítást kísérő leporello fogalmazta meg. Ezért alább - a tárgyismertetések előtt — indokoltnak tartjuk közlését. A tárgyleírások a fenti, tárak szerinti ABC rendben követik egymást. Az ajándékozók és fényképezők életrajzi adatait Balahó Zoltán és Jalsovszky Katalin állították össze. *** A kiállítás bevezető tablójának és a kísérő leporello szövege Múzeumunk, immár hagyományosan, évente időszaki kiállításon mutatja be az előző esztendő gyarapodásából a legszebb, legértékesebb műtárgyakat. Az 1956-os forradalom félévszázados évfordulója előtt rendhagyó kiállítással tisztelgünk: az utóbbi évek új szerzeményei közül kizárólag legújabb kori történelmünk e kiemelkedő, nemzetközi jelentőségű eseményével kapcsolatos muzeális emlékeket tárunk a látogatók elé. Kiállításunk olyan reprezentatív térben nyílik meg, amely az épületben folyó rekonstrukciós munkálatok miatt, az elmúlt több mint egy évtizedben nem volt látogatható. A drámai napokban keletkezett óriási mennyiségű kordokumentum a forradalom kegyetlen leverése után eltűnt a nyilvánosság elől. Az emberek a forradalmi eseményekre emlékeztető, birtokukban lévő iratokat, fényképeket, röplapokat, tárgyakat - a megtorlástól tartva - többnyire megsemmisítették. A hatóságok által elkobzott dokumentumok a levéltárak, könyvtárak szigorúan zárt, titkosított gyűjteményeibe kerültek, vagy bűnjelként, bizonyítékként használták fel a terrorperekben. A Kádár korszakban a hatalom mindent megtett, hogy a forradalom és szabadságharc igaz történetét eltorzítsa, a nemzet kollektív emlékezetéből kitörölje. Ez azonban nem sikerülhetett maradéktalanul. A magyar nép néhány napos hősies küzdelmének és az utána következő gyilkos terrornak az emléke a társadalmi tudat mélyrétegeibe visszahúzódva tovább élt, s a lelkek csendes ellenállásának jeleként - pincékbe, padlásokra, szekrények mélyére rejtve - a korabeli rekvizítumokból is sok megmaradt. A múzeum a sajtóban közzétett felhívásainak nyomán magánszemélyektől két év alatt több mint ezer fénykép, félszáz röpirat, plakát és egyéb nyomtatvány, naplók, gyermekrajzok, Kossuth címeres jelvények, nemzetőr karszalagok került a gyűjteményeinkbe. Kiállításunkon ezekből az évtizedekig féltve őrzött, majd nagylelkűen a Magyar Nemzeti Múzeumnak átadott, eddig ismeretlen történeti emlékekből mutatjuk be a legjellemzőbb darabokat. E most először nyilvánosság elé kerülő dokumentumok hozzásegítenek bennünket, hogy a forradalom elhomályosított képét élesebbé, pontosabbá tegyük, s eddigi ismereteinket sok új részlettel gazdagítsuk. 20