Folia historica 24

I. Tanulmányok - Bognár Katalin: Kisnemcsek az 1843-as Zala megyei követválasztáson

mesek a magukkal vitt pisztolyokat, puskákat a nemesi tanúvallomások szerint kizárólag arra használták, hogy győzelmi lövéseket tegyenek, senkit nem akartak sem megsebesíteni, sem megölni. Nem akadt egyetlen nemesi tanú arra sem, aki látta volna, hogy a bevádolt nemesbíiki Kun Gábor lelőtte volna a 18 éves jobbágy őrt, Mészáros Józsefet. A nemesek egy része megpróbálta áthárítani a felelősséget: több nemesbüki (köztük Kun Gábor) saját hadnagyukat vádolta, hogy ő szólította fel őket, sőt tizenkét forint büntetés terhe mellett kötelezővé tette nekik, hogy fegyverrel (más vallomásokban: „kezebeli"-vel, vagyis botokkal) vonuljanak a gyűlésre.

7 Az 1843-as zalai követválasztáshoz kapcsolódó „kicsapongásokat" vizsgáló peranyagban gócpontként tűnik fel a Rádon

8 lakó Salamon Mátyás és Tánczos Gábor nemesek viszálykodása.

9 1843. augusztus 19-én Tánczos és Salamon, illetve társaik összeverekedtek falujukban; majdnem két héttel azelőtt, hogy az áprilisi és májusi eredménytelen követválasztás után Zalaegerszegen augusztus 31-én lezajlott volna a harmadik választási gyűlés. Salamon és Tánczos voltak a verekedés kulcsfigurái, de Tánczost nemes Egyed Józseffel együtt fogták perbe, a vád szerint együtt verték meg Salamont és nemes Zsidi Jánost. A per 1848. május 12-én ért véget: a vizsgálatot végzők szerint a tanúvallomások alapján a verekedés körülményeit nem lehetett minden kétséget kizáróan tisztázni, így a „próbák egyenlősége" miatt mindenkit felmentettek. A tanúvallomásokból kitűnik, hogy a viszály központi elemét az adó elvállalása, illetve elutasítása körüli véleménykülönbségek alkották, de a verekedők (és a tanúk!) közötti ellentétet korábbi viszálykodások is mélyítették. Tánczos Gábornak és Egyed Józsefnek magasabb polcon álló urakkal is kapcsolatuk volt: augusztus 19-én Rumy Károllyal,

1

0 a Forintos-párt alvezérével együtt érkeztek kocsival a faluba, és Salamon Mátyás tanúvallomása szerint „ők az akkori kérdésben forgó adó ellenére verbunkoskoltak, és azt nyilván tudták hogy mi övélek nem tartunk".

1

1 Egy másik ügyhöz kapcsolódó tanúvallomásból tudhatjuk meg azt, hogy Tánczos Gábor és Egyed József többedmagukkal Rumy Károly társaságában mentek haza az augusztus 31-i gyűlésről, s kortesvezérként viselkedtek. Azzal vádolták őket, hogy nemestársaikat a hetésiek megverésére buzdították, sőt verték is őket, ráadásul Tánczos káromlotta a hetési nemeseket („paraszt Krisztussukat, szabadságokat eladó Isteneket").

1

2 Tánczos Gábor neve feltűnik az 1847-es tisztújítás előtti korteskedésekben is. Ebben az évben június 15-én tartották a tisztújító gyűlést. A pacsai uradalmi hajdú és négy ottani uradalmi béres folyamodványt nyújtott be a vármegyéhez, amelyben Rumy Károlyt, rádi Tánczos Gábort és több nemest vádoltak azzal, hogy június 11-én megverték őket.

15 A levél szerint a béresek a falujuk kovácsműhelyében élesítették szántóvasaikat, amikor „Rumy Károly Ur öt pór nemes társaival" betört a műhelybe, és jól megverték őket. Amikor a kovács a műhelye megtámadása miatt zúgolódott, rá puskát szegeztek, és megtámadták az odaérkező uradalmi hajdút is. A verekedés vagy verés a levél szerint egészen addig folyt, míg az egyik béres meg nem mondta Rumynak, hogy ők csak béresek. Mire Rumy azt kérdezte, miért nem mondták ezt előbb... Rumy Károlyt egyébként 1843-ban beválasztották abba a bizottságba, amely a tisztújítás rendszabályait volt hivatott kimunkálni, 7 Zala Megyei Levéltár (továbbiakben ZML), Processus Criminalis 1843. Fasc. 13. No. 135. 8 Ma: Nemesrádó; Zalaegerszegtől kb. 20 km-re délkeletre fekszik. 9 ZML, Processus Criminalis 1845. Fasc. 28. No. 152. 10 Hátteréről lásd: Molnár A.: Deák Ferenc i. m. 53. 11 ZML, Processus Criminalis 1845. Fasc. 28. No. 152. fol. 127. r. 12 Utóbb, amikor a rádi verekedés ügye lezárult, az ebben betöltött szerepe miatt nem, de az augusztus 31-én történt nyilvános káromkodása miatt Tánczos Gábort a törvényszék arra ítélte, hogy térítse meg a tiszti tanúk napidíját (30 pengő forintot). A verekedés vádját nem sikerült bebizonyítani. 13 ZML, Kerkapoly István hivatalos iratai 1843-1848. IV. 21. (15 doboz) 7