Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
Szabók Országos Szövetsége által kiírt magyaros ruha pályázatról, melyre 97 db terv érkezett. 10 1 A „magyar ruha", az újonnan készített, sokszor silány minőségű „díszmagyar" vagy a korszak talán legelterjedtebb magyaros öltözéke a bocskai-ruha a mozgalom születésekor már létező magyaros öltözetek voltak. A magyaros ruhamozgalom érdeme elsősorban az, hogy ezekkel a ruhákkal szemben az igényesen tervezett, a népművészetet tudatosan felhasználó öltözeteket hirdette. A divatpropaganda és a mindennapi öltözködés azonban sohasem fedi egymást. A magyaros öltözködés esetében sem lehetett ez másként. A terveken vagy a Pántlika Szalon modelljein a magyarosság kifejezésére gazdag eszköztárat vonultattak fel. A magyaros ruhák számottevő részén azonban nyomát sem látjuk a tudatos tervezésnek, művészi szándéknak. A divatbemutatók és kiállítások árnyékában megszületett a műfaj hétköznapi értelmezése, mely éppúgy mentes volt a túlzásoktól, mint a merész, egyéni ötletektől. A stilizálás - mely, láthattuk, a terveknek sem erőssége - a magyaros öltözetek többségén semmilyen szinten nem jelenik meg. Ezeken a ruhákon sokszor a hímzések sem köthetők egy bizonyos tájegységhez, készítőjüknek a „hitelesség" bizonyára nem volt elsőrendű szempont. Annál jobban megfigyelhető az a szándék, hogy az európai öltözködés jegyeit inkább színezze, mint elnyomja a magyaros jelleg. A terveken, illetve Tüdős Klára modelljein gyakran találkozunk paraszti szabásformákkal és olyan „rusztikus" anyagokkal, mint a posztó vagy a kendervászon. Ezzel szemben a magyaros öltözködés alapvonulatát a '30-as évek polgári öltözködésének jellegzetes formái, valamint két legfontosabb anyaga: a tisztaselyem és a gyapjúszövet jellemzi. Ezeken a ruhákon a magyarosság kifejezésére a diszítmény szolgál. A „típusok" természetesen nem határolódnak el élesen egymástól. Reménytelen vállalkozás lenne meghatározni azt, hogy egy-egy „magyaros-népies" ruha mennyiben kötődik a mozgalomhoz, készítője ismerte-e egyáltalán Ferenczy nevét. О maga a korszak magyaros divatát egyértelműen a mozgalom sikerének érezte: „A magyar öltözködési mozgalom életre keltette a középosztály megsemmisült ruhadivatját s ez a mai komák megfelelő divat nemcsak hazánkban, de messze világrészeken is hódít nemes szépségével és használhatóságával" 10 2 - írta 1939-ben, Magyarok vagyunk című munkájában. A visszaemlékezők tudatában a háború előtti magyaros divat fogalma egyértelműen Tüdős Klára tevékenységével kapcsolódik össze. Az ünnepelt, elegáns politikusfeleség és művésznő mögött a tisztviselő Ferenczy már saját korában is árnyékban maradt. Könyvei kis példányszámban jelentek meg, a Muskátliban pedig - valamilyen okból - keveset publikált. A nevével fémjelzett Magyaros Öltözködési Mozgalom valószínűleg már működése idején sem volt széles körben ismert, mára pedig szinte teljesen elfelejtődött. A mozgalom propaganda-tevékenysége a magyaros divat elterjedésében fontos, de korántsem egyedüli tényező. Az a társadalmi-eszmei háttér, melyben a jelenség létrejött, 1944-ig lényegében változatlan maradt. A magyaros öltözködés viszont már 1940 körül elérte tetőfokát és attól kezdve népszerűsége fokozatosan csökkent. Nehéz lenne azt gondolnunk, hogy azért alakult így, mert a Magyaros Öltözködési Mozgalom lendülete alábbhagyott. Minden bizonnyal fordítva történt és a magyaros öltözködésnek ezt az ívét a divat mechanizmusa, törvényszerűségei idézték elő. A Magyar Divatipar (a szabók lapja), már 1936 októberében, az Iparművészeti Múzeumban rendezett magyaros ruhakiállítással kapcsolatban alapvető kételyeit fogalmazza meg. A cikk szerzője nem esztétikai kifogásokat emel, hanem a divat törvényszerűségeire hivatkozik: „A divat legfőbb tulajdonsága ugyanis az, hogy állandóan változik és nem tűr korlátokat... Ha megszüntetjük a divat változását, ak101 Magyar Iparművészet 23. (1920) 96. 102 Ferenczy F. : Magyarok vagyunk, i. m. 40. 164
