Folia historica 24

I. Tanulmányok - Tompos Lilla: A IV. Károly koronázása alkalmából készült díszmagyarok története és formai sajátosságai

mint magyar és cseh királyt 1612-ben megörökítette. Szőrmével bélelt, sűrűn zsinórozott mentéjét panyókára veti, tollforgós süveget visel, lábán szűkszárú nadrág és rövid csizma. Ugyancsak magyar öltözetben, ezüsttel átszőtt fehér dolmányban, vörös övvel, vörös nadrággal, lábán sárga papuccsal és piros kapcával festette meg III. Ferdinándot, mint magyar királyt 1625-ben Justus Sustermans. Az uralkodó e portré nyomán készült metszet révén vált ismertté Európa-szerte.

1

0 Utóda, I. Lipót aranyfonallal és ezüst skófíummal" lanszírozott

12 koronázási dolmányát és köpenyét a belévarrt pergamenlap sorai szerint Esterházy Pálnak ajándékozta, és ma az Iparművészeti Múzeum őrzi.

1-' Magyar díszöltözetben, ékszerekkel díszített magyar díszruhájában számtalanszor megörökítették Mária Teréziát is. II. Lipót az első, aki a koronázás alkalmából a huszárregiment ezredtulajdonosaként piros, arannyal zsinórozott magyar huszártábomoki uniformist viselt, és ezt a szokást követte V. Ferdinánd, I. Ferenc József és IV. Károly is. A két utolsó magyar királyné, Erzsébet és Zita számára a hódoló magyarság előkelőségei tradicionális magyar díszviseletet varrattak. A magyar főurak - bár Mária Terézia rendelete nyomán az arisztokrácia is egyenruhát volt köteles viselni - a bécsi udvarban is viselhették díszöltözetüket, a nők díszruháit szabályok nem korlátozták, bármilyen „egyszerű, de drága toalettben" megjelenhettek, amely nem volt ,, extrémen divatos vagy szertelenül díszített".

1

4 A koronázási ceremóniára több méteres uszály szerepelt az előírásban.

1

5 V. Ferdinánd koronázásához (1830) kötik a magyar díszöltözetek születésének időpontját a viselettörténészek.

1

6 A két ránk maradt női ruhából - amelyek áldozatául estek a divat változásának - messzemenő következtetéseket nem tudnánk levonni, de Eduard Gurk színes litográfiái segítségünkre vannak ebben, hiszen albumukban a koronázás minden mozzanatát és a szereplőket is megörökítették.

1

7 A férfi díszöltözeteken jól érzékelhető a kialakulás folyamata; láthatjuk a 18. századi sajátosságokat, a menték szabása, sűrű bordazsinórzata a 10 Buzási Enikő: III. Ferdinánd mint magyar király (Justus Sustermans ismeretlen műve az egykori Leganés gyűjteményből). In: Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. Magyar Nemzeti Galéria Evkönyve. Bp., 1991. 149-158. 11 A skófium nemesfémből húzott, kör vagy szögletes keresztmetszetű, szövésre, hímzésre alkalmas fémszál. 12 A szövőművészetben azt az eljárást, amikor a mintázó vetüléket a szövet egyik szélétől a másikig bevetik nevezzük lanszírozásnak. 13 Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. Szerk.: Péter Márta-Bardoly István. Bp.. 1990. kat. szám 2.58. 14 Des Kaisers teure Kleider. Festroben und Ornate, Hofuniformen und Livreen vom frühen 18. Jahrhundert bis ins Zeitalter von Franz Joseph I. und Elisabeth. Kiállítás Wien 2000. Mannheim 2001. 247. 15 Az uszályokat maguk mellé helyezték a hölgyek, ebben a szoknyára varrt zsinór hurok, vagy kéz alakú csíptető az „uszályfogó" volt segítségükre. Az uszályos ruhának praktikus és egyben reprezentatív megoldása a „Courschleppe'", a különálló, derékra erősíthető uszály volt. Varrhatták ezt a szoknya anyagából is, de csipkéből vagy a szoknyával harmonizáló hímzett bársonyból. Magyarországi múzeumok egyikében sem őriznek ilyet, de a bécsi Monturdepot des Kunsthistorischen Museums gyűjteményéből kettőt is közöl Georg Kugler: Des Kaisers teure Kleider (12. jegyzet) című kiállításkatalógusban. Erzsébet királyné arannyal hímzett fehér ripszselyem esküvői ruhájához készült uszály (kat. 237. Inv. Nr. N 207), báró Wenckheim Szapáry grófnő (1825-1891) arannyal hímzett vörös selyem uszálya, (mérete 340* 194 cm) (kat. 261. Inv. Nr. N 35). 16 Höllrigl József: Régi magyar ruhák. Bp., 1940. 17 Gurk, Eduard: Erinnerungs Blätter an die Krönung Sr. Kaiserl. Hochzeit des Erzherzogs Kronprinzen Ferdinand zum König von Ungarn. Mit höchster Bewilligung nach der Natur gezeichnet von Eduard Gurk. Wien, 1835. 14