Folia historica 24
I. Tanulmányok - Bognár Katalin: Kisnemcsek az 1843-as Zala megyei követválasztáson
hogy számos esetben a vallomások felvétele után következő hitelesítéskor a tanúk módosították a Tánczost terhelő kijelentéseiket. A peranyagban találhatunk egy olyan vallomást is, amelyből az tűnik ki, hogy egy tanút korábbi személyes sérelmei vezettek vallomásának megtételekor. Nagy Anna rádi közbirtokosnő 1847. május 6-i (!) tanúvallomása szerint látta Egyed József és Salamon verekedését Tánczos háza előtt. О is előadja a saját verzióját, hogy mit látott, de nem ez az érdekes. Megemlíti viszont, hogy bár látott sok embert az utcán bámészkodni, de Szukits Istvánnét, szomszédját nem. Az a verekedés után jött oda hozzá megkérdezni, mi történt. Ő elmondta amit látott, és később hallotta, hogy Szukitsné Tánczos elleni vallomást tett. Amikor Nagy Anna felelősségre vonta Szukitsnct, az azt válaszolta, „hogy őt Salamon Mátyás kérte meg, csak azt mondaná a' mi majd irva lesz". És már csak azért is vállalta a Táncos elleni tanúskodást, mert ,,a' télen ki osztott sűrűből az ő jusát, - mivel Táncos Gáborhoz atyafinak tartja magát Táncos Gábor nem adta ki. 2 0" A tanúvallomásokban gyakran jelenik meg a vádlott rovására írt káromkodás, illetve istenkáromlás. Az 1840-es években az érvényben lévő büntető törvények alapján az istenkáromlásért ,,a' káromló első büntetteért vesszővel, másodikért pálczával, harmadikért pedig úgy, mint valamelly gyilkos vagy másféle gonosztevő, következőleg fejveszteséggel büntettessék". 2 1 (Ez - sejthetjük - nem így történt a gyakorlatban...) 1791-ben javaslat született ezen szigorú ítélet enyhítésére, amely maximum három év szabadságvesztést tartott kiszabhatónak büntetésként, de a javaslatból végül nem lett törvény. 2 2 Az 1843-44-es országgyűlésen a büntetőjogi törvényjavaslatok megvitatása során tárgyalás alá került az istenkáromlás kérdése is. A vita tárgya az volt, hogy az istenkáromlás büntetendő cselekményként bekerüljön-e a tervezett új büntető törvénykönyvbe. A tárgyalások során az országos ülés elnöke így foglalta össze véleményét az istenkáromlásról: „a legnagyobb gonosztevők mindig a legnagyobb káromkodók voltak s talán a káromkodáson kezdették aprólékos gonoszságaikat". Az istenkáromlást azért kell büntetni, mert a vallás iránti tiszteletet s magát a hitet ássa alá, s ezáltal „a polgári társaságban vétkek termékeny terjesztőjévé lesz s épen azért kívánom a káromkodást büntetni, de kisebb büntetéssel, mint eddig, mert hogy olyan nagyon elharapózott, annak okát is abban keresem, hogy a legnagyobb büntetések voltak reá ki szabva, melyeket a biró a bűnösökre nem is akart kimondani". 2 3 A Salamon-Tánczos viszály kezdő eleme volt az egymás káromlása, gúnyolása, „hergelése". Salamon Mátyás tanúvallomásában ezt olvashatjuk: amikor a kocsmában társaival ittak, három Tánczossal tartó nemes bejőve elkezdte őket gúnyolni és „förtelmes káromkodások közt Klinger György miveli a koldus Istenemet", majd távozáskor is a három férfi „bötstelenségekkel ki mentek, utoljára ment ki Klinger György, ki ismét mivelte teremtésemet" 2 4 A sor folytatható lenne számtalan példával, nem csak a Salamon-Tánczos ügyben. Valószínűleg minden tanútól megkérdezték, hogy hallották-e a verekedőket káromkodni. Ha ugyanis nincs leírva, hogy milyen káromkodást hallottak, akkor a tanúvallomásban a negatív válasz szerepel, vagyis hogy nem hallották az illetőt káromkodni. A büntetőperek tanúvallomásai és jegyzökönyvei a kisnemesi élet további részleteibe is bepillantást engednek, például a gazdálkodás rendjébe, egy-egy személy vagyoni helyzetébe, vagy a kisnemeseknek az elöljáróikhoz való viszonyába. Ezeket a forrásokat kiegészíthetik 20 ZML. Processus Criminalis 1845. Fasc. 28. No. I 52. fol. 59. v. 21 Szlemenics Pál: Fenyítő törvényszéki magyar törvény. Pest, 1847. 97. 22 Angyal Pál: Az istenkáromlás. Bp. 1902.41^12. 23 Angyal P. i. m. 43. 24 ZML. Processus Criminalis 1845. Fasc. 28. No. 152. 127. r. 9
