Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

tehát Petrás: hogy az itteniek saját püspökük cinkos közreműködésével vesztették el földjüket és kerültek jobbágysorba. Utolsó levele 1847 áprilisában jelenik meg. Nem tudunk arról, hogy bekövetkezett volna az, amitől tartott, hogy püspöke teljesen eltiltja a magyarországi levelezéstől és publikációtól. Az a hosszú folyamat, ahogy írásai elfogynak a lapból - 1844-45-ben még évi 3-3, 1846-47ben pedig már csak l-l levele jelenik meg -, mintha inkább arra vallana, hogy a teljes hallgatás végül az ő lassan megérlelt döntése volt. Két füzetnyi folklórgyűjtését, illetve a Döbrentei Gáborhoz és Schedel Ferenchez írt, összesen tucatnyi levelét nem számítva az 1837 és 1847 közötti egy évtizedben 15 publicisztika és három nagyobb lélegzetű írás kerül ki Petrás Ince tolla alól; nyelvészeti, történeti, és néprajzi adalékaik mellett mind elsősorban a moldvai csángók egykorú gazdasági-társadalmi helyzetét és egyházszervezeti viszonyait mutatja be. Művei azonban vagy el sem jutnak reménybeli magyarországi olvasóihoz (közülük tíz jelenik meg nyomtatásban, a többi három kivételével, amely valószínűleg végleg elveszett - kéziratként az akadémia levéltárába kerül); vagy, mint az utolsó nyolcat, kompromisszumokkal kénytelen megterhelni őket. A Magyar Tudós Társaság, amelynek müveit szánja, jövedelmeit csak az alapszabályában kitűzött tudományos kutatásokra fordíthatja, s így a Petrás által az elemi tanítás megszervezésében-támogatásában remélt segítség elmarad. Azt is látnia kell, hogy a forradalom előtti Magyarországon egyébként is alig mozdul előre valami a csángók ügyében. A katolikus egyház annyi nekikészülés után végül nem mozgósítja anyagi és szellemi erőit az érdekükben, sőt inkább bizonyos szükkeblűséggel jár el velük kapcsolatban. A moldvai misszió ugyanis 1825 óta bizonyos évi díjat fizetett a magyarországi minorita rendtartománynak a kint működő magyar szerzetesekért; amikor később anyagi nehézségeire hivatkozva beszünteti a fizetést, a tartományfőnök nem teljesíti a díj elengedésére vonatkozó kérést, hanem 1848-ban több szerzetesét is hazahívja Moldvából. Nem valósul meg az a valószínűleg egyházi körök által indítványozott országos gyűjtés sem, amely a csángók iskolai és egyházi szükségleteinek felkarolását, magyar tanítók és papok kiküldését lett volna hivatva pénzügyileg megalapozni az 1840-es évek második felében."

2 Míg korábban Körösi Csoma Sándor és Besse János, 1845-ben pedig Reguly Antal őshazaés rokonkercső útjának támogatására folyt ilyen gyűjtés, a moldvai csángóknak a kortársak számára szintén őstörténeti vonatkozású ügyében teendő hasonló akciót végül senki sem karolja fel. Petrás csak néhány szűk körű egyéni kezdeményezést vehet számba az eredmények között: az akadémia, illetve Scitovszky János pécsi püspök könyvküldeményeit 1838-ban és 1844—45-ben, valamint négy csángó diák magyarországi taníttatását 1845-től. írásait tehát hiábavalóaknak érezheti, s ha így volt, ez megengedi a feltételezést, hogy 1847-ben csalódottságában hagyja abba a levélírást. 1848-49-et aztán úgy éli meg, mint amely „mindent összve rontott";

11

3 magyarországi kapcsolatainak szálai a szabadságharccal hosszú időre elszakadnak. Amikor majd az 1873-ban Moldvába látogató Szarvas Gábor ösztönzésére ismét publikálni kezd a magyarországi sajtóban, még megpróbálkozik azzal, hogy megjelentessen egy az 1844^47 közöttickhez hasonló levelet. 1885 májusában beszámol a Szent László Társulatnak egyik filiája, Kápota magyarországi - a Társulattól érkező - segéllyel épült templomának felszenteléséről, s levelét így ajánlja: „A Religio ha közölné, nem volna tán felesleg."

11

4 A választ nem ismerjük, tény azonban, hogy írása nem jelenik meg. Nem tudjuk, miért: egy ilyen tudósítás pedig illeszkedne ahhoz a koncepcióhoz, amelyet a Társulat az 1880-as évek közepén a romániai magyarság támogatására kialakított. Ennek lényege az, hogy a hívek szegénysége miatt, mivel maguk nem tudnának hozzájárulni az iskolák fenntartásához, de főként a „moldvai sajátos viszonyok", vagyis a román kulturális kormányzatnak a moldvai országrészben erősebben érvényesülő ellenállása miatt az iskolai 72