Folia historica 23/2
Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön
nak szánt tudósítása miatt is megtörténik. Petrás tudniillik valamikor 1844 végén engedélyt kér Paulus Sardi prefektustól ahhoz, hogy „in annalibus catholicis, quae Budae typis mandantur" - kétségkívül a Religio és nevelésről van szó - cikket közölhessen a misszióról. Sardi válasza elutasító: december 24-i levelében megtiltja neki a publikációt, nehogy, úgymond, a politizálás vádját magára vonja. 9 1 Később Petrás már a teljes közlési tilalom veszélyéről számol be Döbrenteinek: „csak a nemrég mult napokbanis - írja - ugy nyilatkozott egy papi társam, mintha engem Püspököm a Ns magyarnemzetbeli becses közlekedésért nagyon megdorgált volna és minden további levelezést bé tiltott volna egyházi fenyíték alatt; mi valójában eddig velem nem történt: de rá számolhatni". 9 2 1837-38-ban, tehát Moldván kívülről, majd pályájának legelején Petrás még tartózkodás nélkül írt a misszióban tapasztalt visszásságokról, bár akkor is álnéven. Most, 1844 és 1847 között is álnevet használ ugyan, ám személye behatárolható lévén leveleinek tartalma és keltezése alapján, ez itt inkább csak amolyan túlbiztosítás; a feltétlen engedelmesség kötelme pedig már amúgy is tilt számára bizonyos témákat. Az engedetlenség idegen tőle, de sokat is kockáztatna vele: végső soron azzal is számolnia kellene, hogy eltávolítják a misszióból. A konfrontativ magatartás e lehetséges következményére éppen az 1840-es évek közepén láthat példát. A többször említett Kónya Koméiról tudjuk: 1837-ben Lukotya Mansvét pusztinai pappal együtt bevádolta Rómában a magyar nyelvet elnyomó helyi olasz klérust, 1838-ban pedig a pesti Szionban publikálta ugyanerről nagy port felverő levelét. A prefektus erre kiutasította őket a misszióból. Lukotya ekkor ortodox hitre tért, majd, miután az olasz klérus meghátrált a botrány miatt, rckatolizált és Rómába ment. Kónyát, aki megmaradt a hitében, kevésbé sodorták előtérbe az események, így ő védtelenebb lévén az életét is veszélyben érezte. 9 3 Eleinte ezért megalkudott a körülményekkel: „csokolya az őt sujto vesszőt", írta róla 1839 októberében Viola József; 9" 1 végül 1845 tavaszán elhagyta a missziót és hazatért. 9 5 A csángó születésű Petrás számára azonban elképzelhetetlen a visszavonulás. Még 1842-ben történt, hogy amikor a távozó Raphael Ardoini prefektus magával hívta Rómába, ő nem élt a kedvező, talán itáliai karrierrel is bíztató lehetőséggel. 9 6 Úgy tudja, hogy ö az egyetlen pap, aki a csángók közül valaha kikerült. 9 7 Számára ezért a misszió többet jelent, mint magyar pályatársainak: nem csak katolikus és nemzeti, hanem egyszersmind személyes ügyet. Ezért amíg a lelkes Kónya, és barátja, Lukotya, az „egész Missiónak tüköré" elhagyja Moldvát, amikor missziója nemzeti értelemben alapvetően lehetetlenné válik, ő akár jelentős kompromisszum árán is meg akar maradni hívei között. Megtartja hát püspökének a misszió belügyeire kimondott közlési tilalmát, mégpedig úgy, hogy nyolc levele közül ötöt vallásos tárgyra korlátoz: leírások ezek különféle katolikus egyházi ünnepekről a moldvai fővárosban 9 8 és egyes nagyobb csángó falvakban, Klézsén, Nagypatakon, 9 9 Tatroson 10 0 és Bogdánfalván. 10 1 Ezzel egyszersmind lemond arról, hogy érdemi adatokat közöljön a csángókról, és valószínűleg inkább csak arra törekszik, hogy írásaival ügyük egyáltalán jelen legyen a magyarországi sajtóban. Valami furcsa, erőltetett, tényekkel meg nem alapozott optimizmus süt ezekből a levelekből a moldvai katolicizmus helyzetét illetően. Jellemzőnek tartom azt a tudósítását, amelyben egy utóbb tévesnek bizonyuló hírt közöl a foksányi katolikus templom építésére tett állítólagos nagylelkű fejedelmi adományról. 10 2 Különösen feltűnően kerüli az érdemi közlést akkor, amikor egyszer mégis elevenbe vágó kérdésről ír. Szorosan egyházi érdekű levelei után ugyanis a szerkesztő felkéri, hogy a lap címében foglalt program szerint írjon a csángók iskolai viszonyairól is. 10 3 A kérés nehéz helyzetbe hozhatja Petrást. 0, aki az 1830-as évek vége óta arra törekszik, hogy írásait Magyarországon tudomásul vegyék és felhasználják a csángók érdekében, nem hagyhatja 70
