Folia historica 23/2

Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez

A „hadmérnökök korszaka" A veduta műfajának megjelenése a reneszánsz ember valóságközeliség, áttekinthetőség iránti fokozott igényére vezethető vissza: a híres emberek arcképein, a portrén túl a szűkebb és tágabb környezet hű ábrázolásának problematikája is foglalkoztatni kezdte a humanistákat. Ugyanezen óhaj többek közt előmozdította a kartográfia, a térképészeti felmérés gyakorlattá válását.

? A XVI-XVII. század folyamán az emberek információéhsége nőttön nőtt, vele párhuzamosan az információáramlás lehetőségei is szaporodtak. A rohamosan fejlődő nyomtatás révén hihetetlenül megnőtt a röplapok, újságok és könyvek szerepe. (A nyomdák és a kiadványok példányszáma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A technikai fejlődés lehetővé tette, a közönség pedig igényelte a szöveget kísérő ábrázolásokat: így az európai érdeklődés homlokterébe került magyarországi hadszíntérről számos térkép, csataképábrázolás, város- és erődítmény-alaprajz, távlati kép látott napvilágot.

6 A magyar várábrázolások esetében számos „alapmű" létezik, amelyet illendő a kutatás során fellapozni. Huszt tekintetében azonban e keresgélés teljességgel eredménytelen. A nagy átfogó művek - a hesseni születésű építész-rajzoló-grafikus Dillich Ungarische Chronicája

7, Ortelius Chronologiája (Johannes Sibmacher műveivel)

8, az Eikonographia Zimmermann metszeteivel,

9 Boethius,

1

0 illetve Birckenstein geometriakönyve (Justus van der Nypoort várábrázolásaival)

1

1 - nem örökítették ránk a várat, sem alaprajz, sem nyomtatott veduta formájában.

1- Ennek magyarázata bizonyára az, hogy Huszt nem tartozott a legfontosabb várak sorába s rendkívüli eseményeknek (ostrom, koronázás, uralkodói látogatás, szokatlan természeti jelenség stb.) sem volt színhelye.

1

3 Ugyanakkor Erdély és a Habsburgbirodalom ütközőpontján, másfelől északkeleti határvárként időről időre felkeltette a hadsereg s rajtuk keresztül a hadmérnökök figyelmét, akik technikai-tudományos elemző szándékkal, alap- és nézetrajzok formájában készítették el ábrázolásaikat. A műfaj művelői elenyésző kivétellel külföldiek. Nekik köszönhetjük az erősség első, mérésen alapuló és ezért pontos felvételeit. A XVIII. századi ábrázolások nagy mennyisége Huszt tulajdonosváltásaival, határvár-szerepkörének változásával, s végül, de nem utolsósorban romló építészeti állagával magyarázható. Ezen felül a birtokosok cserélődése során keletkező urbáriumok egyike a jobb láttatás szándékával is megjelenítette a várat és a várhegy tövében elterülő települést. Míg a hadmérnökök érdeklődése elsősorban Huszt várára mint katonai objektumra irányult, addig a konskriptor értelemszerűen a polgári városrészek megelevenítésében jeleskedett. * * * A vár első ábrázolását - amely 1600februárjából származik - olasz hadmérnöknek, Cesare Portának köszönhetjük. Az ő 325x210 mm-es veduta-vázlata eredetiben maradt ránk: meglehetősen részletes, bár egyszerű színezetlen tollrajz, a Giorgio Basta számára készült jelentés része.

1

4 Felirata: „Castello di HVST". Szignálva: „Cesare Porta". Tájolt. A rajz léptékkel egészül ki. A szerző - mint ez a jelentésből világosan kitűnik — járt Huszton: a vár egészét kívánta a parancsnokkal láttatni, védműveket és a falakon belüli elrendezést egyaránt bemutatva. Az erődítmény környezete, fekvése megfelel a valóságnak. Helyismeretére kiváló bizonyíték a kép előterében ábrázolt három kisebb magaslat. Jól érzékelteti a hegy kopár, sziklás oldalát, a felfele vezető egyetlen utat. Egyetlen hiányossága, hogy a Tisza folyót nem tüntette fel a rajzon. A falak nyomvonala pontos, a tornyok-bástyák aránya, száma és alakja a valóságosnak. 6