Folia historica 23/2
L. Baji Etelka: A magyar fotográfia története a XIX. században
radalmi országgyűlés megnyitását ábrázoló litográfiáról. Strelisky Lipótnak sztereodagerrotípiája is fennmaradt, a kép dobozába beépített sztereonézővel együtt. Kitűnőek Mezey Lajosnak, a festőből lett fotográfusnak, 1852-ben feleségéről, valamint saját magáról kislányával készített felvételei. Gola Ádám, budai fényképész, 1846 nyarán tizennyolc darab dagerrotípián örökítette meg Ferenczy István szoborterveit a művész műtermének udvarán, mielőtt a megrendelések hiánya miatt elkeseredett szobrász megsemmisítette azokat. Sokáig foglalkoztatta a fototörténészeket, hogy ki készítette a magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának, Petőfi Sándornak egyetlen fennmaradt dagerrotíp-arcképét. Az újabb kutatások ezt Egressy Gábornak tulajdonítják, aki színész és amatőr fényképező volt. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött dagcrrotípia sokat romlott a készítése óta eltelt több mint százötven év alatt, szerencsére jó minőségű reprodukció készült róla a költő halála után harminc évvel, s ez a Klösz György által 1879-ben készített reprodukció ma is hűen őrzi a költő vonásait. Az erdélyi országrészben a kezdeti években jellemző módon birtokosok, érdeklődő amatőrök foglalkoztak a fotografálással, és egyben fényképészeti kísérleteket is folytattak, így id. Zeyk Miklós, Buda Elek, gróf Kornis Zsigmond, báró Apor Károly és gróf Mikó Imre. A hivatásos, műtermi fényképészek megjelenése néhány évvel későbbre tehető, mint az ország középső vagy nyugati vidékein. Az 1840-es évek második felében többen már talbotípiát is készítettek. Kramolin Alajos 1847-ben örökítette meg ily módon Kiss Ernőt, aki 1849-ben egyike lett a magyar szabadságharcban való részvételért kivégzett tábornokoknak. Rokona, Kramolin Antal Pcrczel Vince földbirtokosról készített jó emberábrázolásról tanúskodó felvételt. Kawalky Lajos a neves ötvösművészről, Szentpéteri Józsefről készített színezett talbotípiát. Kawalkytól több erősen átfestett sóspapírkép is fennmaradt. 249 darab talbotípia-pozitiv és 3 darab talbotipnegativ maradt fenn Skopáll József 1848-ban Győrben megnyitott műterméből a polgárok arcképeivel, de akad a felvételek között néhány városkép is. Nevezetesek Veress Ferenc talbotíp-negatívjai, melyek egyike magát, a fényképezés összes technikájában kísérletező mestert ábrázolja. Tiedgc János a század egyik legnevesebb költőjét, Vörösmarty Mihályt örökítette meg jólsikerült talbotípián, melyből több példány is fennmaradt. Az erdélyi születésű Szathmári Pap Károly a román fejedelemségbe került, és ott alkotta meg nevezetes életművét, melynek kimagasló tétele, hogy a krími háborúban is fényképezett. Szintén külföldön, mégpedig Edinburghban szerzett magának elismerést az erdélyi Marosvásárhelyről származó Szabó Iván. 1857-1858-ban Rosti Pál Közép-és Dél-Amerikában tett utazást, élményeit viaszpapírnegatívokon örökítette meg. Képeiből négy fényképalbum maradt meg, közülük egy az Országos Széchényi Könyvtárban található, egy példány a Magyar Fotográfiai Múzeumban van, egy az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tulajdonába került, a negyedik példányt pedig még maga Rosti Alexander von Humboldtnak ajándékozta, ez jelenleg Münchenben a Deutsches Museumban van. Heidenhaus Ede 1859-ben nagyméretű negatívokon örökítette meg Pest és Buda nevezetességeit, felvételeit mappában ki is adták. Az 1860-as években már mind a fővárosban, mind a jelentősebb vidéki városokban a szolgáltató kisipar szerves részeivé váltak a sorra megnyíló fotográfiai műtermek. Mayer György pesti fotográfus nevéhez köthető az első bűnügyi felvétel elkészítése, aki sztereofelvételeket készített Teleki László grófról 1861-ben, miután az politikai okokból öngyilkosságot követett cl. Simonyi Antal az országgyűlési képviselőkről készített két albumot 1861-ben. 1865-ben Schrecker Ignác több albumot is összeállított a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól. Bülch Ágoston 1867-ben a Ferenc József császár magyar királlyá 56
